A szakemberek szerint a büntetés nem működik, de valamit mégiscsak csinálni kell, ha a gyerek úgy viselkedik, vagy olyat tesz, ami nem elfogadható.
Íme pár ötlet a büntetés helyett:
Határozottan fejezzük ki a rosszallásunkat! Ha nem tetszik gyermekünk viselkedése, ezt határozottan (de ne dühösen) mondjuk meg neki, esetleg röviden meg is indokolhatjuk. Ne általánosítsunk („ilyet nem illik csinálni”), mert az óvodások, kisiskolások az elvont elvekkel még nem tudnak mit kezdeni. Ne is minősítsük a gyermeket, ne támadjuk a jellemét („úgy viselkedsz, mint egy eszelős”). Példánkban mondhatjuk azt: „ Nem tetszik, amit csinálsz."
Ne csak beszéljünk, hanem cselekedjünk! Ha az eddigi próbálkozásaink nem voltak hatásosak, cselekvéssel adjunk nyomatékot a szavainknak. A gyermekek jobban odafigyelnek ránk, ha fizikai cselekvéssel is nyomatékosítjuk a kérésünket. Ez természetesen nem a testi fenyítést jelenti, hanem például fogjuk meg a kezét, ha meg akarja ütni a testvérét, vagy vegyük le, ha nem akar leszállni az asztal tetejéről.
Ha olyan helyzet előtt vagyunk, ami várhatóan "rosszaságot" hoz elő a gyerekünkből, beszéljünk róla előre. Mondjuk el, mi az a viselkedés, ami adott helyzetben elvárható.
Ha rosszat tett, mondjuk meg, hogyan teheti jóvá. Kiöntött valamit? Mutassuk meg, hogyan tudja felmosni a padlóról. Összefirkálta a falat? Adjunk neki egy nedves szivacsot, amivel le tudja törölni.
Nagyon fontos, hogy a gyerek értse meg, mit csinált rosszul, hogy legközelebb tudja, hogyan kerülheti el.
Felejtsük el örökre a Tűnj el a szemem elől! Nem akarlak látni! Szégyelld magad, látni sem bírlak! - és hasonló kijelentéseket. Ezek nekünk legalább annyira fájnak, mint a gyereknek, és ha
Hozzászólások