Azok az anyák, akik annak idején nem élhették gondtalan gyermekkorukat, mert gyermekgondozói szerepbe kényszerítették őket, kevésbé lesznek megértőek a saját gyermekeik szükségletei iránt. Az ilyen sorsú anyák nem fogják fel a gyermeki fejlődés stádiumait, és végül ugyanolyan káros módon viselkednek saját gyermekeikkel, mint ahogy őket fölnevelték.
“Ha az anya gyermekkorát a szülők elvárásai határozták meg, ha túl sokat kellett vigyáznia a testvérére, nem volt mód rá, hogy kifejlődjön saját személyisége, akkor zavar keletkezhet benne a gyermekek iránti elvárásokat illetően. Nem rendelkeznek tudással a gyerekek fejlettségi korlátairól és a szükségleteiről sem” –ezt a következtetést vonták le a Michigan State University kutatói.
“Ha az anya nem érti a gyermekének szükségleteit, nem képes megfelelően kielégíteni azokat.”
A terhes, felnőttes „vigyázás”, a „pótmamaság” magába foglal szülői rutinfeladatokat, a testvér fegyelmezését, sok házimunkát és a szülők érzelmi támogatására szolgál, mondja a kutató.
ÉS hogy jutottak erre a következtetésre?
A kutatáshoz 374 várandós nőt választottak ki, alacsony jövedelmű családokból, az Egyesült Államok négy városában, és kikérdezték gyermekkoráról. Szülés után több ízben megfigyelték anyai tevékenységét, 18 hónapon át.
A kutatáshoz 374 várandós nőt választottak ki, alacsony jövedelmű családokból, az Egyesült Államok négy városában, és kikérdezték gyermekkoráról. Szülés után több ízben megfigyelték anyai tevékenységét, 18 hónapon át.
Azok az anyák, akiket gyermekként egy felnőtt számára elegendő mértékű gyermekfelügyelettel bíztak meg, kevésbé pozitívan, kevesebb melegséggel válaszoltak csecsemőjük szükségleteire, és kevésbé voltak képesek gyermekük felfedező kedvét és függetlenségi törekvéseit a saját munkabeosztásuk fölé helyezni.
Címkék:
Hozzászólások