A csapkodással, a verekedéssel általában magukra akarják felhívni a figyelmet a kicsik - vagyis nem azért csinálja, hogy a másiknak ártson, hanem hogy ő kerüljön a figyelem középpontjába.
Ha csapkodni kezd ne szidd, ne állj le vele vitatkozni, hanem közöld vele nyugodt, de határozott hangon, hogy anya nagyon nem szereti, ha ezt csinálod, én sem szoktalak csapkodni, te se tedd. Ha folytatja, akkor nyomban hagyd ott. Ha nincs közönség, nincs csapkodás.
Ha valakit bántani akar, szólj neki egyszer. A másik gyereket vigasztald meg látványosan. A második alkalomnál helyezd kilátásba, hogy ha még egyszer megteszi, mentek haza. Ha még egyszer megteszi, akkor tényleg irány haza. Mindeközben mondd el neki, miért csúnya dolog, amit tesz.
Nagyon nehéz kezelni azt a helyzetet, amikor a szülőt üti meg a kisgyerek. Első reakciónk az legyen, hogy kivonjuk magunkat a helyzetből - például átmenjünk egy másik szobába. Vegyünk néhány mély levegőt, számoljunk el húszig, hogy minél nyugodtabban tudjunk gyermekünk felé fordulni.
El kell neki mondani, hogy fájt, amit csinált, és soha nem szabad megütni másokat.
Hallgassuk meg mi a baja, miért csinálta - hisz szinte biztos, hogy valami nagyon bántja. Ha elismerjük annak jogosságát, máris oldottunk a feszültségén.
Nyugodt légkört teremtve elérhetjük, hogy érzelmeit más formában, szavakkal is ki tudja adni. Segíthetünk neki azzal, hogy megnevezzük ezeket az érzéseket - például, hogy látjuk, hogy ideges, vagy megértjük, hogy csalódott. Ezután jöhet annak a tudatosítása, hogy attól még tilos megütni másokat.
Meglátod, hamar le fog szokni az agresszív formákról.
Hozzászólások