Egy kismama számára a legnagyobb örömöt az okozza, hogy végre a kezében tarthatja a gyermekét, ám vannak dolgok, amiktől a haja az égnek áll. Ezek olyan sztereotípiák, amelyeket a közeli/távoli ismerősök, vagy rokonok képesek hangoztatni, miután megszületett a kicsi.
Sokan azt, hiszik, hogy a kismamákkal már csak az anyaságról lehet beszélgetni: Attól, hogy valaki gyereket szült, még nem ez az egyetlen dolog, amiről beszélni akar, hiszen az egész világon jobbnál jobb témák vannak. Persze az ismerősök és rokonok ilyenkor előszeretettel sztoriznak a saját gyermekük születéséről, és fejlődéséről: „Én annak idején 20 órát vajúdtam, mégsem császároztak!”, „Az én kicsim már a születése után emelgette a fejét!” „Nekem annyi tejem volt, hogy még három másiknak is jutott” stb.
Kötelező gügyögés, édibédizés, rózsaszínű cukormáz: A világ egyik legidegesítőbb dolga, amikor jön valaki, és úgy kezd el beszélni a kisbabához, és az anyukájához, mintha azok szellemi fogyatékosok lennének.
Mivel az apukák és anyukák agya nem fejlődik vissza a szülés után, ezért továbbra is lehet velük értelmes hangnemben beszélni. A kisbaba pedig, csak kicsi, de nem buta, úgyhogy nekik sem kell gügyögni.
Más kismamák spamként áradó napi többszöri posztjai a Facebookon és az Instagramon: Ez még azt is idegesíti, aki nem kismama, hiszen senki sem szereti oldalakon keresztül azt a fényképes beszámolót olvasni, hogy „Játszótéren voltunk, boltban voltunk, otthon vagyunk, átjött a barátnőnk, elment a barátnőnk, itt voltak a nagyszülők, főztem, megettük, alszik, ébren van, játszik, büfizett, cipő van a lábán, nincs cipő a lábán, ez itt a szőnyegünk, ivott almalevet a pohárból”.
A kismamák azt is utálják, ha azt várják tőlük, hogy a 8. hónapban kössék át a hasukat szalaggal, és úgy fotózzák le magukat, vagy a szülés után öltöztessék rózsaszín, fodros ruhácskába a kicsit néhány kép kedvéért.
A gyerek születése után hirtelen szétszóródnak a barátok a szélrózsa minden irányába: Vannak ismerősök, akiket valamiért elijeszt, ha egy nő gyermeket szül, pedig a kismama ettől még ugyanolyan ember marad, mint a szülés előtt volt.
Nem kell félni a kisgyermekes családoktól, hiszen a kismamák ugyanúgy szeretnének beszélgetni a barátaikkal, mint a szülés előtt, és jól esik nekik, ha meghívják őket egy kávéra, vagy egy-egy barátjuk elmegy velük bevásárolni, vagy a játszótérre, hogy ott beszélgessenek.
Úgy beszélnek a kismama melleiről, mintha nem volna illetlenség: Aki eddig nem beszélt arról, ami a melltartóban van, az eztán se tegye! Senkinek semmi köze hozzá, hogy a kismamának mennyi teje van, és a kicsi szopik-e még.
Az agresszív kismama-szekták: Az életmód fetisiszták igazi energiavámpírok lehetnek. Ebbe a csoportba tartóznak azok, akik szerint hiba beoltatni a gyereket, vagy nem szabad gyógyszert adni nekik, esetleg csak bioélelmiszerrel lehet tömni a kicsit, de persze ne feledkezzünk el az otthon/kórházban szülés ellen/mellett tüntetőkről se.
Az ilyen kismama-szekták meg vannak róla győződve, hogy rettenetes szülő az, aki nem azt teszi, ami szerintük helyes. Az ilyen emberek elsősorban az internetes fórumokon támadnak, ahol a kismamák csak szeretnének kicsit tájékozódni, cikkeket olvasni, és nem arra vágynak, hogy egy idegen kioktassa őket.
A mindennapos akadályverseny: Sajnos, napjainkban is sok az olyan épület, ami nem akadálymentesített, és csak nagy nehézségek árán lehet eljutni hozzájuk, ha babakocsival van az ember.
A tömegközlekedés is borzasztó nehéz, ahogy a vonatozás is, mert még mindig sok a magas lépcsős szerelvény. Ám mindezek eltörpülnek amellett, hogy a megállóban várakozók közül mindenki csak nézi, ahogy az anyuka, vagy apuka szenved a babakocsival, és senki sem segít nekik.
És mikor jön a következő? Mindenkinek hirtelen fontos lesz, hogy hány gyerek születik még: Igazán bosszantó, amikor még szinte ki sem bújt a kismamából a baba, de már az ismerősök arról álmodoznak, hogy még mennyi gyereket fog szülni. Nem mindenkinek jön össze egy foci csapatnyi gyerek, és nem is mindenki vágyik egynél több utódra. Ezt tartsuk tiszteletben!
Címkék:
Hozzászólások