Minden gyerekpszichológus egyetért abban, hogy a gyerekre kiabálásnak súlyos következményei lehetnek.
Természetesen az érzéseinknek nem lehet parancsolni, és szülőként olykor rákiabálunk a gyerekre. De jó tisztában lenni azzal, hogy a kiabálásnak annyira súlyos hatása lehet, mint egy pofonnak.
Egy tanulmány szerit azok a gyerekek, akikre szüleik rendszeresen rákiabálnak, és magas hangon üvöltöznek velük, sokkal hajlamosabbak a depresszióra és a szorongásra. Ráadásul, ha rendszeresen alkalmazzuk az efféle nevelési eszközöket, a gyerek felnőtt korában is szintén ehhez fog nyúlni.
Az agresszív megnyilvánulások kétségeket ébreszthetnek a gyerek lelkében a szüleik iránt érzett teljes bizalommal kapcsolatban. A kiabálás hatására a gyerek veszélyhelyzetben érzi magát, viszont nem képes jól lereagálni, mivel érzékeli, hogy ez a szülőtől jön, akit feltétel nélkül szeret.
Már csak azért se kiabáljunk, mert a kiabálás nagyon sok esetben teljesen hatástalan. Egy nyugodt hangnemben történő beszélgetéssel sokkal többet érhetünk el. Mindenesetre ezek a beszélgetések határozott hangnemben történjenek észérvek kíséretében, mert a gyerek képes felfogni mindazt, amit meg szeretnénk megértetni vele.
Folyamatosan alkalmazzuk a pozitív-negatív megerősítés technikáját is: ha valamit helyesen végezett el, jutalmazzuk, dicsérjük, viszont ha helytelenül viselkedik, az járjon következményekkel. Ha ehhez szoktatjuk, akkor egy idő után valószínűleg már nem történik olyan, amiért úgy érezzük, rá kell kiabálnunk a gyerekre.
Hozzászólások