Szakítás, válás vagy haláleset bekövetkezte után az ember továbbra is keresi párját, azt a személyt, aki igazi társává válhat a jövőben. Ha az illetőnek már van gyermeke, minden sokkal bonyolultabb, ilyenkor a másik fél „csomagban” megkap egy egész családot.
Hétköznapi Hamupipőkék
A „mostoha” szóhoz rendszerint mindenki negatív érzelmeket társít, legyen szó gyermekről, vagy akár felnőttről. A „mozaikcsalád” vagy „patchwork” kifejezések már sokkal szimpatikusabban hangzanak, ha erről a szerkezetű közösségről beszélünk.
Az átlagember fejében olyan kép szerepel, mint amiket a Disney mesékben láthatunk: a mostoha csakis gonosz szereplője lehet életünknek. A valóság – szerencsére – más! Természetesen időbe telik, míg a felek jól megismerik egymást, és tudnak bízni a másiknak, de akár egy teljes, jól működő, új család is kialakulhat, ha esélyt adnak egymásnak.
Az első találkozás
Az első szembesítés senkinek sem könnyű, ezért csak azt mutasd be, aki tényleg érdemes rá. Célszerű semleges területen megejteni a dolgot. Az „új családtagokat” igyekezz barátként kezelni, de ne vidd túlzásba, nem kötelező egyből a másik kegyeibe férkőzni! Fontos, hogy természetesen viselkedj, légy önmagad, és ne fess hamis képet magadról! Próbáld beleképzelni magad a gyermek helyzetébe, légy együttérző, hiszen neki a legnehezebb!
A bemutatkozásnál a lurkók szemében egy kis előnnyel indulnak azok a felnőttek, akiket korábban nem ismertek. Ez logikus, gondolj csak bele, milyen kellemetlen lehet neki, ha anyukája vagy apukája új párja a régi jó szomszéd…
Azt mondják a szakértők, hogy kezdetben egy jóravaló nagybácsi, vagy nagynéni szerepét kell a gyermek életében betölteni, akivel jól el lehet beszélgetni, akivel nagyokat lehet játszani, és aki szeretettel bánik a kicsivel.
Legyél felkészült!
A beilleszkedés soha sem egyszerű, ezért felnőttként nagyon figyelj oda, hogy felkészült legyél az első találkozásnál! Ha te vagy az, akinek a gyermeket bemutatják, kérdezd ki alaposan párodat a lurkóról! Bizonyára fel fogja kapni a fejét a picur, ha meghallja mennyire érdeklődő vagy, és fontosnak érzi majd magát.
Legyél őszinte, és nyugodtan valld be érzéseid, félelmeid, de semmit ne vigyél túlzásba. Magyarázd el a kicsinek, hogy nem szeretnél szülői szerepbe kerülni – ne akarj apja helyett apja, vagy anyja helyett anyja lenni – csak szeretni és támogatni akarod a párodat.
Ügyelj a szavaidra, még csak véletlenül se mondj semmi rosszat a másik szülőre, mert azzal örökre elásod magad a gyermek előtt! Ezzel te leszel a rossz és gonosz felnőtt, aki elveszi az anyukáját/apukáját.
Kápráztasd el!
Próbálj a kicsi kedvében járni! Ha érdekes hobbid, vagy foglalkozásod van, könnyen felkeltheted a gyermek érdeklődését, s ezáltal talán elkezd majd közeledni feléd.
Az új család
Tudnod kell, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen, ne is erőltesd. Koncentrálj a jövőre!
Az új családi kép lassan, folyamatosan fog kialakulni. Türelmesnek kell lenned, évekbe is telhet, amíg az átmeneti időszak tart, de végül minden jól fog menni. Az összhang megtalálása nagyon fontos! Először közösen ki kell alakítanotok az új szokásokat, az együttélés szabályait. (Persze a gyermek érdekeit szem előtt kell tartani.) Bizonyára mindenkinek más feladatai lesznek majd a közösségben, mint korábban voltak, bele kell tanulni a kapott szerepekbe. Próbáljatok meg következetesen viselkedni, ne változtassátok meg azt, amit egyszer elkezdett jól működni!
Ha a pár mindkét felének vannak gyermekei, nagyon oda kell figyelni, ki mit mond! Kerüljétek a „te gyereked”, az „én gyerekem” (esetleg ha van már közös porontyotok: „a mi gyerekünk”) kifejezéseket, melyek rossz érzést kelthetnek a másikban.
Ha probléma adódik, üljetek le, és alaposan vitassátok meg, jussatok konszenzusra!
Hozzászólások