Jaj, azok a hideg őszi-téli napok...
Amikor elindulni otthonról egy fél órás művelet...
Amikor vagy Te izzadsz le nyakig felöltözve, amíg a babádat is "téliesíted", vagy a baba sül készre, míg te magadra kapod a kabátod. Nincs jó megoldás... Vagy talán mégis?
Bizony hogy van!
Anno, amikor hordozni kezdtem, már javában ősz volt. Akkoriban az öltözködés mindig egy tortúra volt, az egész ház tudta, mikor van ruhacsere, szinte beleremegtek a falak a visításba. Mire feladtam rá mindent és a kabátomra valahogy felapplikáltam a hordozót, addigra agybajt kaptunk mindketten. Ha esetleg boltba, vagy tömegközlekedni mentünk így, akkor két perc után patakokban folyt rólunk a víz. Szemezgettem nagy férfikabáttal is, ami alá beférhettünk volna, de bevallom, nem akartam ormótlan pufimami lenni. Egyre hidegebb volt, egyre nehezebbé váltak a kimozdulások.Aztán szülinapomra a család megajándékozott a kabáttal, ami megváltoztatta a mindennapjainkat. A Liliputi® Mama Kabáttal. <3
Soha többé nem volt küzdelmes az elindulás. Ha épp rajtam volt a kicsi a hordozóban és rámtört a mehetnék, akkor magunkra vettem a kabátunkat és már kint is voltunk az utcán. Ennyi volt, nem több. Amint beléptünk a boltba, levettem a kabátot és kellemesen, kényelmesen tudtunk nézelődni, izzadás nélkül.
Éreztük egymás melegét, a testközelséget, nem furakodott közénk semmi. Meghitt, puha ölelés… Amikor elkezdtem háton hordozni, akkor külön móka lett, ahogy magunkra húztam a kabit és ő átdugta a nyíláson a buksiját. Ez azóta is nagy kedvenc!
Lassan három év telt el. Még mindig napi szinten használjuk a kabátot, amint eljön a hideg.
Nekifutásból felpattan a hátamra és nagyokat kacagva mondja, hogy bebújik a "kuckókabátba".
Ahhoz képest, hogy milyen kiképzés alatt tartjuk, még mindig pont ugyanolyan, mint amikor kibontottam a csomagolásból.
Ha nagy ritkán egyedül mozdulok ki otthonról, vagy esetleg a kisfiam inkább sétál mellettem, akkor is felveszem, hiszen önmagában, a hordozós betét nélkül is olyan csinos ez a kabát, hogy nyugodt szívvel, sőt, büszkén viselem.
Az elvörösödő fejjel sírós, szétizzadva elindulós jelenetek sora már a múlté. A kabátunknak köszönhetően minden elindulás, kimozdulás egy különleges élmény.
Egyedül azt nem próbáltam, milyen lehet ez a varázskabát a pocakbetéttel. De remélhetőleg hamarosan annak is eljön az ideje...
Annyi biztos, hogy kisgyerekes éveim egyik legmeghatározóbb alaptartozéka ez a kabát.
A "kuckókabát".
Amikor elindulni otthonról egy fél órás művelet...
Amikor vagy Te izzadsz le nyakig felöltözve, amíg a babádat is "téliesíted", vagy a baba sül készre, míg te magadra kapod a kabátod. Nincs jó megoldás... Vagy talán mégis?
Bizony hogy van!
Anno, amikor hordozni kezdtem, már javában ősz volt. Akkoriban az öltözködés mindig egy tortúra volt, az egész ház tudta, mikor van ruhacsere, szinte beleremegtek a falak a visításba. Mire feladtam rá mindent és a kabátomra valahogy felapplikáltam a hordozót, addigra agybajt kaptunk mindketten. Ha esetleg boltba, vagy tömegközlekedni mentünk így, akkor két perc után patakokban folyt rólunk a víz. Szemezgettem nagy férfikabáttal is, ami alá beférhettünk volna, de bevallom, nem akartam ormótlan pufimami lenni. Egyre hidegebb volt, egyre nehezebbé váltak a kimozdulások.Aztán szülinapomra a család megajándékozott a kabáttal, ami megváltoztatta a mindennapjainkat. A Liliputi® Mama Kabáttal. <3
Soha többé nem volt küzdelmes az elindulás. Ha épp rajtam volt a kicsi a hordozóban és rámtört a mehetnék, akkor magunkra vettem a kabátunkat és már kint is voltunk az utcán. Ennyi volt, nem több. Amint beléptünk a boltba, levettem a kabátot és kellemesen, kényelmesen tudtunk nézelődni, izzadás nélkül.
Éreztük egymás melegét, a testközelséget, nem furakodott közénk semmi. Meghitt, puha ölelés… Amikor elkezdtem háton hordozni, akkor külön móka lett, ahogy magunkra húztam a kabit és ő átdugta a nyíláson a buksiját. Ez azóta is nagy kedvenc!
Lassan három év telt el. Még mindig napi szinten használjuk a kabátot, amint eljön a hideg.
Nekifutásból felpattan a hátamra és nagyokat kacagva mondja, hogy bebújik a "kuckókabátba".
Ahhoz képest, hogy milyen kiképzés alatt tartjuk, még mindig pont ugyanolyan, mint amikor kibontottam a csomagolásból.
Ha nagy ritkán egyedül mozdulok ki otthonról, vagy esetleg a kisfiam inkább sétál mellettem, akkor is felveszem, hiszen önmagában, a hordozós betét nélkül is olyan csinos ez a kabát, hogy nyugodt szívvel, sőt, büszkén viselem.
Az elvörösödő fejjel sírós, szétizzadva elindulós jelenetek sora már a múlté. A kabátunknak köszönhetően minden elindulás, kimozdulás egy különleges élmény.
Egyedül azt nem próbáltam, milyen lehet ez a varázskabát a pocakbetéttel. De remélhetőleg hamarosan annak is eljön az ideje...
Annyi biztos, hogy kisgyerekes éveim egyik legmeghatározóbb alaptartozéka ez a kabát.
A "kuckókabát".
Címkék:
Hozzászólások