„Hölgyem, Önnek van egy pár centis miómája, de egyelőre várakozó álláspontot célszerű képviselni, elegendő félévente ellenőrizni, s ha nem növekszik, békében kell hagyni. Majd ha megnő, és komolyabb vérzési zavart okoz, orvosoljuk a problémát! Lehet, hogy méheltávolítás lesz a vége!” – A mai orvosi gyakorlatban a panaszt okozó miómák gyógyítására – a harmincöt év feletti nők egyharmadát érintő, jóindulatú elváltozás kezelésére – a méh azonnali eltávolítást (hysterectomia) javasolja még ma is a nőgyógyászok többsége, holott ez csak az esetek kis százalékában lenne csak szükséges.
A fenti kijelentést azzal indokolják, hogy túl bonyolult a mióma eltávolítása a méhből, anélkül, hogy az visszafordíthatatlanul meg ne sérüljön. Ez ma már nem így van, legalábbis a legtöbb esetben nem. Habár ez az eljárás a „teljes gyógyulást” ígér – megszüntet „minden” kellemetlen tünetet és megóvja a pácienst az esetleges, később felmerülő problémáktól –, mégis jelentős testi és lelki terhet jelent azon nők számára, akik gyermekvállalás előtt állnak, vagy akik egyszerűen nem szívesen válnak meg női identitásuk jelképétől.
Szervmegtartó műtét!
Az esetek túlnyomó részében azonban megoldható a szervmegtartó műtét: egy modern műtéti eljárással elbúcsúzhatunk a daganattól, és megőrizhetjük legbecsesebb női szervünket is. Elkerülhetjük a csonkoló műtétet, a méh elvesztése által okozott kellemetlen utóhatásokról nem is beszélve (pl. hüvely előre esése, szexuális funkciózavar, menopausa korábbi megjelenése, stb).
Van, aki még szeretne gyermeket…
Cs. Gabriella (45), háromgyermekes anyuka már néhány éve tudta, hogy a méhében növekszik egy jóindulatú daganat. Orvosa az első pillanattól fogva hasi műtétet ajánlott, ugyanakkor azt javasolta, várják meg, míg nagyobb lesz, mondván „el lehet még éldegélni a miómával”. Gabit nem hagyta nyugodni a tudat, hogy kész, ennyi volt, nincs más megoldás, ezért kikérte más orvosok szakvéleményét is, akiknek sajnos ugyanez volt a meglátásuk. Ő azonban továbbra sem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy negyvenegynéhány évesen elveszíti a méhét.
Gabi végül megtalálta azt az orvost, aki megértette, miért fontos számára, hogy megtartsa a méhét. Meg is mentette azt s vele együtt a nőiségét, bár hozzátette, kisebb lett volna a műtéti kockázat, ha a speciális beavatkozásra akkor kerül sor, mikor még kisebb volt a daganat.
Mint ahogy azt Gabi esete is példázza, főként azok a negyvenes éveikben járó nők ütköznek falba, akiknek már van egy, esetleg több gyermekük is. Az orvosi szemlélet szerint a női méhnek azon túl, hogy a baba otthona, tornaterme és védelmezője, önmagában nincs különösebb értéke, s mivel lényegében a petefészek megmarad, a méheltávolítással a nőknek nem kell tartaniuk a hormontermelés leállásától sem. Ez azonban koránt sincs így: egy nemzetközi tanulmány szerint a méh a petefészkek optimális vérellátását biztosítja, kivételével romolhat azok vérellátása, mely a női hormontermelés korábbi leállásához is vezethet. Egyéb pszichés okokból kifolyólag is fontos lenne megóvni és megőrizni a méhet, amíg csak lehet.
A miómák eltávolítása
A mai modern szemlélet szerint a miómák eltávolításának első választandó alternatívája az endoszkópos – laparoszkópos vagy hiszteroszkópos-műtéti eljárás – mondja dr. Illanitz Elemér a Dr. Rose Magánkórház szülész- nőgyógyász szakorvosa, aki sok ilyen műtétet végzett már.
Előnye a nyílt hasi műtéttel szemben, hogy kisebb műtéti megterhelést jelent a beteg számára, és kisebb kockázattal is jár: optimális méret esetén kevesebb a vérveszteség, lehetővé teszi a méhüreg és egyéb kismedencei szervek épségének megőrzését, és kevésbé kell tartani a későbbi összenövésektől. A kicsi behatolásoknak köszönhetően a sebgyógyulással kapcsolatos szövődmények száma minimálisra csökken, hiszen a kisebb sebfelületek jóval kisebb behatolási kaput biztosítanak az esetleges sebfertőzések számára, valamint csökkent a műtéti utóvérzések száma is. A kis behatolások mindemellett biztosítják azt is, hogy a megoperált betegek műtét utáni fájdalma minimális, így fájdalomcsillapító igényük jelentősen kisebb, mint a hagyományos műtéti technikával operált betegek esetében.
Egy lúdtojás méretű mióma is kioperálható laparoszkópos műtéttel, néhány cm- es metszésből (összehasonlításként egy ekkora mióma eltávolítása hagyományos technikával 30 cm-es metszést igényel – a szerk.)! Bár a műtéti idő hosszabb lehet ezen minimál invazív sebészeti technikával, a beteg csak jól járhat, és ez mindannyiunk érdeke
Mindennek megvan a maga ideje!
Illanitz doktor továbbá elmondta, hogy a mióma tünettana színes, egyénenként változó, függ a daganat elhelyezkedésétől, függhet annak méretétől, ám sokszor a tünetek súlyossága sajnos nem arányos a mérettel. Ezért fontos az, hogy a terápiát is személyre szabottan határozzák meg, konzultáció és részletes kivizsgálás után a legmegfelelőbb eljárást választva. „Tünetmentes esetben, valamint ha a mióma mérete nem haladja meg a 4 cm-t, nem szükséges műtéti beavatkozás, viszont elengedhetetlen a rendszeres, félévenkénti ultrahang vizsgálat, amivel az állapot hosszabb távon is megítélhető. Műtét elvégzése szükséges, ha a daganat tünetmentes, ám mérete meghaladja a 4 cm-t, illetve akkor, ha tüneteket tapasztalunk. Ezek között leggyakrabban a menstruációs ciklus kapcsán jelentkező rendszertelen, akár fájdalmas, elhúzódó, tömeges, alvadékos vérzés fordul elő. Jelentkezhet alhasi görcsös fájdalom, nyomásérzés, fehér hüvelyi folyás, gyakori vizelési inger, esetleg székrekedés. A legfontosabb probléma azonban, amit mióma okozhat, a meddőség vagy a sikertelen terhességek sorozata” – fejti ki a szülész- nőgyógyász.
Forrás: Dr. Illantitz Elemér
Hozzászólások