A császármetszést az orvosok általában igyekeznek elkerülni. Rendes körülmények között csak olyan esetben végzik el, ha a magzat nem születhet meg hüvelyi úton vagy akkor, ha a baba és/vagy mama élete csak a beavatkozással menthető meg. Vannak azonban olyan kismamák, akik nem érzik magukat elég erősnek a feladathoz, esetleg annyira félnek a fájdalomtól, hogy legszívesebben öntudatlanok lennének mikor babájuk a világra jön. A kérésre történő császármetszést a legtöbb orvos megtagadja, ugyanis ez az alhas felnyitásával járó beavatkozás egy műtét, melyet nem végeznek el pusztán kényelmi szempontból. Természetesen léteznek olyan kórházak is, ahol minden kérdés nélkül teljesítik az anya kívánságát.
Mikor van szükség császárra?
Az alapértelmezett – legyen szó bábás otthoni vagy kórházi szülésről – a magzat hüvelyen át történő világra hozatala. A hüvelyi szülés feltétele, hogy a magzat elég érett legyen, a méhen belüli körülmények pedig adottak legyenek a szülőcsatornán át történő világra jövetelhez. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a magzat méreteinél fogva kiférjen az anya medencéjén, a méhlepény elhelyezkedése normális legyen és ne képezzen akadályt a méhszáj előtt. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, indokolttá válik a beavatkozás.
A császármetszés szükséges akkor is, ha
a magzat a 36. hétnél korábban akar kibújni
a méhlepény idő előtt levált, így nem képes ellátni feladatát, a kicsi táplálását
zavart a magzati oxigénellátás
herpesz, streptococcus fertőzést észleltek
a korábbi császármetszés után maradt heg nem elég stabil
a kicsi a méhben nem a kedvező irányban fekszik (far– vagy harántfekvéses)
Farfekvés, harántfekvés
Jó esetben a magzat feje a szülés időpontjára a méhszáj felé fordul, ezért ez lesz a baba első testrésze, ami a szülés során kibújik. Ha valamilyen okból a kicsi medencéje vagy lábai néznek lefelé, az orvos általában császármetszés javasol a kismamának. A farfekvés ténye nem jelent feltétlenül császármetszést, mivel vannak olyan orvosok, akik a nem éppen otpimális helyzet ellenére is vállalják, hogy levezetik a hüvelyi szülést.
Hogyan zajlik a császáros szülés?
Az anyát a megfelelő eljárással érzéstelenítik. Ez jelenthet altatást (általános anesztézia), vagy epidurális/spinális érzéstelenítést (mindkettőt aneszteziológus végzi) Ez utóbbi előnye, hogy az anya a beavatkozás során végig éber marad, fájdalmat mégsem érez és nem szenvedi meg az altatással járó mellékhatásokat, mint a kábaság és a hányinger.
A kismamát a hüvelyi szüléshez hasonlóan a szeméremdomb felett szőrtelenítik, majd egy vékony csövet (katétert) vezetnek fel a húgyhólyagjába, hogy a benne lévő vizeletet kivezessék. A méh ugyanis anatómiailag a húgyhólyag mögött helyezkedik el, melyet az orvosnak félre kell tolni, mielőtt vágást ejtene a méhen.
A hasat a szeméremszőrzet felett egy vízszintes, vagy (ritkább esetben) hosszanti vágással felnyitják, majd a hólyag félretolása után megnyitják a méhet.
A burkot megrepesztik és a magzatvizet leszívják.
Kiemelik a magzatot. Ez általában kézzel történik, de előfordulhat, hogy fogó, esetleg vákuumszivattyú alkalmazása is szükséges.
Kiszivattyúzzák a kicsi orrából és szájából a magzatvizet, ezzel szabaddá teszik a légutakat, majd átvágják a köldökzsinórt. Ha a műtét során nem történt komplikáció, a kicsit valószínűleg az anya mellkasára helyezik.
Az orvos ezután eltávolítja a méhlepényt, ellenőrzi, hogy minden darabja kint van-e, majd összevarrja a hasat.
Előfordulhat, hogy szükség vagy egy vékony gumicső (drén) behelyezése az esetlegesen keletkező váladékok hasfalon belüli felgyülemlésének elkerülésére.
Járhat-e szövődményekkel a műtét?
Ennek is, mint minden komolyabb beavatkozásnak, természetesen lehetnek nem kívánt hatásai. Az eljárás során alkalmazott esetleges vérveszteség pótlás a után a vérnyomás megemelkedhet. Nem kizárt az sem, hogy a modern és általában hatásos antibiotikumok használata mellet is valamiféle fertőzés alakul ki a hasüregen, vagy a méhen belül. A beadott érzéstelenítő/altató pedig később vérrög kialakulását okozhatja, vagy reakcióba léphet más gyógyszerekkel, mely kiütéseket, netán remegést okozhat. A feltárás során előfordulhat, hogy megsérül a húgyhólyag, a magzat méhből való kivételekor pedig nem kizárható az sem, hogy a kicsi sérülést szenved.
Az általános anesztéziához használt szerek a regionális (helyi) érzéstelenítőkkel ellentétben bejuthatnak a baba keringésébe, melynek hatására az újszülött bágyadt lehet, légzőrendszere pedig nehezebben kezdi meg működését. Ez utóbbinak oka lehet az is, hogy a kicsi tüdejének nem volt alkalma egy hosszabb vajúdási folyamat során kitisztulni. A méh összehúzódásait ugyanis nem csak az anya érzékeli, hanem a magzat is, ezek pedig szó szerint kipréselik a kicsi tüdejéből a magzatvizet.
Császármetszés után fenn áll a veszélye annak is, hogy a következő gyermek(ek)et nem tudja az anya hüvelyi úton világra hozni. Ennek oka legfőképpen az lehet, hogy a feltáráshoz haránt irányú metszés helyett hosszanti vágást kellett alkalmazni. Így egy későbbi hüvelyi szülés során történő megerőltetés hatására a heg szétnyílhat, ami komoly vérveszteséggel járna. Ez a kockázat azonban az esetek kis százalékában áll fenn, és az orvos a kórtörténet ismeretében minden esetben tájékoztatást kell adjon az esélyekről.
Nem akarok császárral szülni!
A lehetséges szövődmények elrettentőek lehetnek és abban a félelmükben erősíthetik meg az anyákat, hogy annak mindenképpen negatív következménye lesz, ha nem tudja természetes úton világra hozni csemetéjét kudarcként élheti meg és hiányérzetét semmi sem enyhíti. Ezeknek az anyáknak tudniuk kell, hogy egy ilyen nagy beavatkozáson keresztül menni komoly lelki erőt igényel, a felépülésen túl lenni és a gyógyulás ideje alatt a ellátni a kicsit szintén komoly feladat, mely bőven felér a hosszú vajúdás és a kicsi világra hozásának fáradalmaival. Semmivel sem ér kevesebbet az az anya, aki erre az útra kényszerül.
Ne felejtsük el azt sem, hogy a beavatkozást a szakorvosok ma már nagy biztonsággal végzik, a fenti szövődmények pedig többnyire kezelhetőek. Ha tehetjük igyekezzünk elkerülni, de a legjobb, amit tehetünk, hogy lélekben felkészülünk erre az eshetőségre is. Ne ijedjünk meg, hiszen ma már minden negyedik gyermek ilyen úton születik, s a statisztikák tanúsága szerint a születés során történő károsodások aránya nem növekedett. Ez azt jelenti, hogy a császárral született gyermek közel azonos esélyeket kap az egészséges életre. A legfontosabb pedig, hogy talán ez a beavatkozás fogja megmenteni a gyermek életét.
Hozzászólások