Mit jelent a kötődő nevelés? Ez a fajta nevelési mód arra irányul, hogy a kisgyermek és a szülők között stabil érzelmi kapcsolat jöjjön létre. Az igények kielégítésével, érzelmi kötődéssel, szeretettel és empátiával olyan gyermek nevelhető, aki szeretetteli kapcsolatokat képes kialakítani, érzelmileg is képes megállni a helyét a világban.
Táguljon a tüdő!
„Ha sír, nem szabad felvenni. Hadd táguljon a tüdeje, különben is csak elkényeztetjük azt a gyereket.” Szívfacsaró mondatok.
Valójában, a szükségletek kielégítésével lehetetlen elkényeztetni egy kisgyermeket. A szeretetre, közelségre minden babának szüksége van. Gondolj csak bele! Kilenchónapnyi szoros – amelynél szorosabb már nem is lehetne – testi közelség után elvárják egy csöppnyi embertől, hogy ha leteszik, aludjon, ha evett, csöndben legyen és mindezt az édesanya testének melege nélkül? Természetes, hogy a pici ekkor még szinte csakis szülei karjaiban érzi magát jól és biztonságban.
Fontos megemlítenünk, hogy az elkényeztetés ott kezdődik, amikor a szülő nem vár el olyan dolgokat sem a gyermektől, amikre az már képes lenne. A kötődő nevelés nem egyenlő azzal, hogy mindent rá kell hagyni a picire, sőt, nagy hangsúlyt kap benne a következetesség, a szeretve terelgetés és a megfelelő életkori korlátok felállítása, amikre a gyermeknek éppúgy szüksége van, mint mondjuk a testkontaktusra.
Hogyan csináljam?
A kötődő nevelés gyakorlati részéről Szűcs Juditot, a kötődő nevelés egy gyakorló anyukáját kérdeztük. Reméljük, hogy számodra is hasznosak lesznek Judit tapasztalatai és tanácsai!
Hogyan döntötted el, hogy gyermekednél a kötődő nevelést fogod előnyben részesíteni?
Én ezt a kifejezést nem szívesen használom, én inkább azt szoktam mondani, hogy a gyermekemet egyszerűen nevelem, természetesen, érzésből.
Ezzel a kifejezéssel már csak akkor találkoztam, mikor javában benne voltunk a hónapokban Samu születése után. Ez nem úgy történt, hogy elolvastam egy könyvet, és eldöntöttem, hogy az ott tanultak szerint nevelem fel!
Ez mind érzésből jött. Nagyon sokat köszönhetek egy általam mentornak is nevezett barátnak, akitől sokat tanultam, láttam, tapasztaltam. Ő is (egyébként férfi) egyszerűen, érzésből nevel: minden rezdülésével érzi gyermekét, figyeli és tudja, mire van szüksége és ezt a teljes, őszinte szeretet mellett meg is adja.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Mit csinálsz másként, mint az, aki „könyvekből neveli” a gyermekét?
Szerintem sokan azok közül is félreértelmezik a dolgokat, akik elmondásuk szerint kötődve nevelnek. A kötődő nevelés természetesen minden gyermek-szülő kapcsolatban más és más határokat jelöl – révén se mi, sem gyermekeink nem vagyunk teljesen egyformák.
Hogyan viszonyulsz a nyilvános szoptatáshoz?
Számomra a nyilvános szoptatás teljesen természetes; a kérdést csupán azért nem új nekem, mert már sokszor hallottam. Nem is értem, hogy ez valaki számára nem egyértelmű! Én akkor szoptatom meg a gyermekemet, amikor neki szüksége van erre. Persze van, aki talán szemérmesebb, ilyenkor akad egy sarok vagy egy eldugottabb pad, de nekem soha nem volt ezzel gondom. Ha szüksége volt rá Samunak, kapott. Akit nem érdekel, vagy zavar, ne nézzen oda!
Ehhez a kérdéshez kapcsolódik egy téma, a cumi…
A cumi tulajdonképpen nem más, mint egy képletes kikapcsológomb a baba számára. Amikor valaki odaadja a néhány órás gyermeke szájába a cumit, bódulatot, extázist, kielégülést, kiteljesülés láthat a pici arcán. Szinte úgy csüng rajta, mint az édesanyja mellén szopizáskor.
Vannak esetek, amikor el tudom képzelni, hogy belefér a cumi használata, (például ha az anya kórházba kerül), de minden más esetben nem értem meg azokat a szülőket, akik ezt az utat választják. Sokan sajnos el sem gondolkodnak ezen, a legtöbb ember fejében ha babára gondolnak, velejáró dolog a cumi... Ez egy nagyon nagy hiba. Megjelenik a „sír a baba, jajj, kiesett a cumi” esete, amely következtében gyors megkapja a csöppség és a probléma egy időre meg van oldva. Persze sokszor át lehet verni a gyermeket: megkapja a szopás nyújtotta bódulatot, a büszke szülőnek meg nincs dolga vele egy darabig. Ahelyett, hogy ölbe venné, s igazán figyelne rá. Ezért ellenzem én ezt ennyire.
Mi a véleményed a mértékletes használatról? Ha csak ritkán kapja meg a baba, az sem megfelelő?
Én a "mértékkel haszáljuk a cumit" irányelvet sem szeretem. Szerintem ez a módszer betarthatatlan. Számomra ez az egész cumi kérdés elkeserítő és elgondolkodtató is egyben... Talán ebből is csírázik az a probléma, hogy a felnőtt társadalomban milyen sokan az általam csak „cumieffektusnak” nevezett hatás alatt bólogatva élik mindennapjaikat...
Ha érdekel a téma vagy esetleg cumi-problémáid lennének, olvasd el cikkünket, amelyben a leghatásosabb, cumiról leszoktató technikákat gyűjtöttük össze számodra!
Hozzászólások