Az éjjel álmodtam. Hol szépeket és rózsásat, hol izgalmasat sírósat... De meg volt ám ennek is az oka. Kislányom aznap kezdte meg bölcsődés karrierjét. Hogy miért nem kezdtünk egy héttel előbb? Mert anyuka elírta a szeptemberben tartott szülői értekezleten a dátumot. Semmi baj, bemutatkoztam...
A reggel kimosta az álmot a szememből, pillanatok alatt kijózanodtam, hiszen feladatom volt. Össze kellett szednem magunkat, hogy reggel háromnegyed kilenckor az igazgatói előtt tisztelegjünk és jelenthessem: itt vagyunk teljes harci díszben! Mivel egy hete mondom Szofinak, hogy milyen klassz helyre megyünk, csupa jó dolog fogja várni és mennyire izgi ez az egész, így a saját lábán önkéntesen vonult be a bölcsőde kapuján.
Az egyik gondozónő már várt minket. A kezembe nyomott egy A/4-es nyomtatványt, amit alaposan át kellett tanulmányozzak, majd ki kellett tölteni azt. Gondoltam figyel a gyerekre, míg én jegyzetelek. Szofi egy pillanat leforgása alatt nekilódult felfedezni az intézményt... Egy kicsit elkószált, de meglett! Rossz pénz nem vész el, ugye?
A bölcsiben, mivel Zöld Pagony a neve, így tele volt festve Micimackó és barátaival, ami Szofinak fenemód nagyon tetszett. Mikor a gondozó néni végig kísért minket a folyosón egészen a termünkig, lányom hangosan kommentált minden egyes képet,és elmesélte neki, hogy ki van rajta a festményeken és épp mit csinálnak azok... Gondozó néni elalélt... Megérkeztünk. Az átadóban, ami az öltözőnek felel meg, szépen átvettük a játszós ruhánkat, cipőt cseréltünk és izgatottan vártuk, hogy elfoglalhassuk a szekrényünket... És megkaptuk a jelet....No nem a kiválasztó jelet! Hanem azt a jelet, ami végig kíséri Szofi bölcsis életét. Izgultam; na vajon akkor most melyik lesz? Pillanatok alatt lelohadt a lelkesedésem, mert elhappolták jelünket, amit ígértek. Na még jó hogy kiakadtam! Aztán beletörődtem, hogy jól van, ez van, akkor a mi jelünk a házikó lesz. Néztem a jelet, és hangosan gondoltam, hogy ráragasztok egy eperkét vagy tudom is én és az milyen klassz lesz. Ekkor jött egy bennfentes gondozónő egy másik csoportból és meghallotta hogy milyen terveim vannak. Kijózanított: Anyuka, maga nem ragaszt semmit sehová! Ez a jel és a gyereknek ezt kell megtanulnia.
Azt hittem pofon vágom... Komolyan. Kedvesen rá mosolyogtam és azt gondoltam, amit gondoltam. Tudjátok! Ja, és azt is megkaptam, hogy csak a szülőket érdekli holmi jel választás. Na ezen is túl voltunk, én még mindig lelkesen álltam a dologhoz. És bementünk! Hét kicsi törpördög beszorított a sarokba és csak úgy záporoztak a kérdések: Te ki vagy? És ő ki? És hány éves? Neki mi a jele? Nekem van egy macim! Nekem nincs! Engem Nándinak hívnak! Engem nem? Hol fog aludni? Mit hoztatok? Húúú,sok volt ez így egyszerre...
Szofi csak állt mellettem és figyelt. Figyelte a reakciómat, nézte a többieket, és csak terepszemlézte az eseményeket. Olyan fél óra kellett és elindult felfedező útra. Megtalálta a kis konyhát, megetette a babát a babaágyban, összehaverkodott egy kislánnyal, akinek taknya nyála egybefolyt. Ki is akadtam rajta, hogy ha nincs jól, mit keres itt????
A tízórait még eltöltöttük e remek kis hangulatos csapatban, bár Szofi itt is hozta a formáját. A feladat annyi lett volna, hogy leüljenek mind az asztalokhoz és megegyék az almát és megigyák a pohár teát. Szofi le is ült, meg is itta a teát, aztán harapott egyet az almába, majd letette. Majd elvett még egyett, majd abba is harapott és a harmadiknál rászólt a Noémi néni, hogy nem-nem, előbb amit megkezdett, azt fejezze be. Ezen megsértődött, felállt és elvonult; beült duzzogni a hintaszékbe... Na mondom itt lesznek bajok vele.
Végezetül átmentünk megnéztük a tornaszobát, és a sókuckót is, ahová a gyerekeket heti kétszer viszik be játszani. Voltunk a wc-n is és kipróbáltuk a mosdót is, amiből jött a víz rendesen. Miután Szofi úgy megnyitotta, hogy úszott minden! Letelt az időnk, szépen elbúcsúztunk és megígértük, hogy holnap feltétlenül visszajövünk. Kíváncsi leszek milyen lesz a reakciója, ha holnap az utolsó negyed órában el kell váljunk egymástól....persze még kéznél leszek, de mi lesz utána???
Forrás:
Cser Tímea
Olvasd el hasonló történeteinket is!
Szeretetről (gyerekszájból)
Gyerekszáj
Munk
Játékos este
A függöny
Hozzászólások