Figyelmeztettem gyerekeimet, a nyolcéves Andrást és a tízéves Karcsit, hogy ne kerékpározzanak, amíg én elmegyek a tőlünk nem messze lévő repülőtérre repülést oktatni. Indulás előtt még kivittem a telefont a verandára. Óra közben a tanítványommal a házunk felett köröztünk, így láttam, hogy Andris javában bicajozik. Rádión beszóltam a toronyban az irányítónak, és megkértem:
– János, légy szíves, szólj oda hozzánk, és mondd meg Andrásnak, hogy azonnal hagyja abba a biciklizést, és menjen föl a szobájába!
András vette fel a telefont, és János szóról szóra elismételte neki, amit mondtam. Amikor hazaértem, András az ágya szélén ült, és megilletődött ábrázattal nézett rám.
– Ne haragudj, mama! – mondta. – Mégis felültem a bicajra, de Isten meglátott és felküldött a szobámba.
Tetszett? Olvasd el hasonló írásainkat is!
Szeretetről (gyerekszájból)
Gyerekszáj
Munk
Játékos este
A függöny
A kezdet kezdete
A kényes öltöztető baba
Hű, de finom!
Az első hó
Zalán baba harmadik munkanapja
A nagy keresés
Forrás: Barátságportál.hu
Hozzászólások