Egy szál fehér liliom jelképezte azt a 31 éves nőt a Debreceni Egyetem szerdai sajtótájékoztatóján, aki otthon rosszul lett, agyvérzést kapott, és eszméletét vesztette. Két napig küzdöttek az életéért, de beállt az agyhalál. Ekkor kellett eldönteni, hogy mi történjen a 15 hetes, az ultrahangos vizsgálat szerint egészséges magzatával. Az orvosok és a nő élettársa, valamint szülei úgy döntöttek, hogy a magzatért küzdeni fognak.
Miközben a kórház a nő szívműködését és légzését mesterségesen fenntartotta, a család pedig rendszeresen látogatta, a magzat szépen fejlődött, élénken mozgott jogilag halottnak számító anyja méhében. Végül ez év júliusában, a terhesség 27. hetében, az életfenntartó kezelés 90. napján, 1420 grammal, császármetszéssel született meg. A kórházat a 37. terhességi héten hagyhatta el, és azóta is szépen fejlődik.
A család elzárkózik a nyilvánosságtól, azt sem árulták el, hogy kislányról vagy kisfiúról van szó, de azt lehet tudni, hogy egészséges. A gyermek megszületése után az anyát még két napig életben tartották, és öt szervét (szintén a család beleegyezésével) eltávolították. A szerveket (a két vesét, a májat, a szívet és a hasnyálmirigyet) négy beteg kapta meg, így tulajdonképpen az asszony 5 életet mentett meg.
Ilyen eset ilyen korai terhességi fázisban még nem fordult elő, sőt Magyarországon a terhesség későbbi fázisában sem. A sajtótájékoztatón megrendülten nyilatkozó orvosok elmondták: a történet azért is különleges, mert eddig a világon csak három hasonló hosszúságú eset fordult elő, abból a szempontból pedig egyedülálló, hogy a nő szerveit végig sikerült transzplantációra alkalmas állapotban megtartani. Dr. Fülesdi Béla professzor, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának elnöke elmondta: mindezzel igazából csak utólag szembesültek, közben ugyanis teljesen természetesen és magától értetődően zajlott minden, csak a feladatra és a gyermek életére koncentráltak.
A terhesgondozást végző szülész-nőgyógyász elmondta: felmerült benne az etikai dilemma, hogy helyes-e, amit tesznek, "megerőszakolhatják-e a természetet", de a családdal való rendszeres találkozások meggyőzték arról, hogy helyesen cselekedtek. A család folyamatosan látogatta a nőt, állandóan beszéltek a babához, a kórteremben szinte folyamatosan szólt a zene. Az intenzív osztály nővérei is rengeteget tettek azért, hogy a lehetőségekhez képest pótolják az anya simogatásait, szeretetét.
A kisbaba nem szenved a koraszülöttekre jellemző krónikus betegségektől, és "nagyon jó családban van".
Az elmúlt húsz év technikai fejlődésének köszönhetően világszerte több tucat gyermek, sőt ikrek is születtek már életfenntartó gépre kötött anyától. Az anyák egy része csak átmenetileg volt kómában, de jó páran akadtak olyanok is, akik agyhalottként szülték meg gyermeküket, majd a szülés után néhány nappal lekapcsolták őket a gépekről.
Az elmúlt években a legnagyobb médiaérdeklődés az amerikai Susan Michelle Rollin Torres esetét övezte, aki 26 évesen, a második várandósságának 17. hetében szenvedett stroke-ot. Kórházba szállították, ahol kiderült, hogy a stroke egy előrehaladott agydaganat következménye volt. Az orvosok feltett szándéka volt a nőt legalább a várandósság 26. hetéig életben tartani, feltéve, hogy a betegség addig a méhét nem támadja meg. Végül a szülést a 29. hétig húzták, amikor a nő egy kislánynak adott életet. Másnap az anyát lekapcsolták a gépekről.
Az orvosi szakirodalom szerint az eddigi leghosszabb idő, amivel egy agyhalott nő terhességét sikerült meghosszabbítani, 107 nap volt. Egy 30 éves amerikai nő a várandósság 15. hetében egy motorbaleset után esett kómába, néhány nap után pedig agyhalottnak nyilvánították. A nőt a terhesség 32. hetéig tartották életben, amikor is egészséges, 1555 grammos fiúgyermek született.
Hozzászólások