Síovi és sísuli?
Négy-öt éves kortól a gyerekeket „síoviba”, vagy „sísuliba” írathatod. Ez akár egész napos elfoglaltságot jelent számukra, amikor a lehető legjátékosabb formában tanulnak síelni, a lényeg pedig; hogy sikerélményük legyen. Az első alkalmakkor az oktatók rendszerint különböző játékokat játszanak a gyerekekkel úgy, hogy teljes sífelszerelésbe öltöztetik a gyerekeket. Erre azért van szükség, hogy megszokják a nehéz síbakancsot, a nehezebb öltözéket és ezekkel is tudjanak mozogni a hóban. Csak ezután jöhetnek a rövid csúszások, siklások.
Mindeközben a szülők vágya is teljesül: végre ők is kikapcsolódhatnak és síelhetnek egy jót a saját tempójukban anélkül, hogy idegeskednének a gyerekek miatt.
Szülői segítség
A pályákon nagyon sokszor látni lelkes szülőket, akik egészen pici gyereküket tanítják a sízés nagy tudományára. Minden tanár tudja, hogy a saját gyermekét úgysem fogja tudni megtanítani sem a matematikára, sem az angolra – a tanórák családi programmá válnak.
Amit a gyerekoktatók jobban tudnak a szülőknél, az a tanítás módszere. A gyerekek számára sokkal fontosabb, hogy a síelés elkerülhetetlen kellemetlenségeit a tapasztalatszerzés öröme és sikere bőven ellensúlyozza. Hagyni kell őket, hogy mindent a maga idejében tapasztaljanak ki, és nem kell őket állandóan vezényszavakkal irányítani. Az oktatók ezzel mindenkinél jobban tisztában vannak.
Ha mégis úgy döntenél, hogy te magad kezded el tanítgatni a piciket, akkor kövesd alábbi tanácsainkat!
Mit ne tegyél?
Ne kényszerítsd a kicsit tudásánál nehezebb pályára!
Ne fogd a gyereket hátulról!
Ne kiabálj vele!
Ne szégyellj változtatni korábbi véleményeden!
Ha a gyerek még olyan picike, hogy nem tanítható síelésre, semmiképp ne vidd fel magaddal a sípályára háti hordozóban!
Mit tegyél?
Síelj a pöttöm előtt, és inkább engedd, hogy a gyerek (ha akar) beléd kapaszkodjon!
Síeljetek egymás mellett, közben tartsd vízszintesen magad előtt a botot, a kicsi pedig kapaszkodjon ebbe!
Síelj előtte menetiránynak háttal!
Soha ne te fogd a gyereket, mert ha elengeded, akkor összeesik, mint egy „rongybaba”, míg ha ő kapaszkodik beléd, akkor a pici maga tartja saját magát, a szülő csak támasz!
Miért jó?
Mivel a síelés egy igen komplex mozgássor, a rendszeres foglalkozásokkal fejlődik a gyerekek mozgáskoordinációja, mozgáskultúrája, mozgástapasztalata, és rengeteg nem mindennapi élményre tesznek szert, melyeket később hasznosíthatnak.
Hozzászólások