Egy kilencedik hónapra született, egészséges babára azt mondjuk, szépen fejlett, de valójában az ember utódai például az állatvilág kicsinyeihez képest „félkész” állapotban jönnek világra. Ugyan képesek önállóan lélegezni, illetve elfogadni a táplálékot, de egy újszülött szervezetében a születés utáni időszakban még mindig rengeteg dolognak kell fejlődnie. Egy újszülött agya például a felnőttkori agytömegének csak a 25 százalékát teszi ki, és az agy legnagyobb része az első öt évben fejlődik majd ki. A csontoknak és a mozgáskoordinációnak is fejlődnie kell, így egy ember gyerek sok szempontból csak 3-5 éves kora körül mondható „késznek”.
Éppen ezzel a folyamatban lévő fejlődéssel függ össze, hogy a gyerekekre milyen komoly hatással vannak a születésüket követő tapasztalatok. A tudósok szerint mindennek, ami ilyenkor egy csecsemő életében történik, hosszú távú hatása lesz, így például az elhanyagolt babák később nehezebben tanulhatják meg a szociális normákat.
Ez persze nem jelenti azt, hogy egy felnőtt emlékezne valamire, ami csecsemőkorában történt vele, és ezzel indokolhatná meg valamilyen felnőttkori tulajdonságát. A tudósok szerint ezek úgynevezett „elzárt emlékek”, amiket az agyunk nem őriz meg, de a belőlük levont tanulságot, illetve a hatásukat eltárolja, és azt beépíti a személyiségbe vagy a védekező mechanizmusokba, esetleg a világról alkotott képünkbe.
Egy csecsemő, akin pelenkát cserélnek és enni adnak neki, de egyébként nem törődnek vele, bizonyosan meghal. A babák szeretet és törődés nélkül képtelenek életben maradni, a tökéletes fejlődéshez pedig az kell, hogy legalább egy ember őrült szeretetet tápláljon irántuk. Egyes tudósok szerint még ez sem a legkielégítőbb, a picik akkor fejlődnek legjobban, akkor tudják kihozni személyiségükből a maximumot, ha újszülött korukban hárman is ilyen erős gondoskodással fordultak feléjük.
A jobb agyfélteke, ami a társadalmi tapasztalatok tárolásáért, illetve az önszabályozó rendszerekért felel, az első három évben rohamosan fejlődik. Ha a babákat ebben az időszakban nem elegendő, vagy nem megfelelő inger éri, például a szülők a képernyőre bízzák a gyerekfelügyeletet, nagyon sok olyan tapasztalat lezárul, amit később már csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet pótolni.
A babáknak „beépített riasztójuk” van, azaz, ha a szülő nem is tudja pontosan, hogy a gyereknek szüksége van valamire, a baba tudatni fogja vele. Ezeket a grimaszokat, fintorokat a legtöbb felnőtt gyorsan megtanulja felismerni, így már az előtt reagálni tud rájuk, hogy a baba sírni kezdene. Ez azért is fontos, mert ha egy csecsemő egyszer sírni kezd, többnyire nagyon nehéz megnyugtatni. A szakemberek azt javasolják, hogy ahhoz, hogy valaki ráérezzen, mire van szüksége a babájának, inkább hagyatkozzon az ösztöneire, mint a mindent tudó könyvekre.
A babák születésük óta készen állnak a „társasági életre”, már azelőtt, hogy ők maguk jelezni tudnák, hogy figyelemre van szükségük. A másik bőrének érintése, a játék, a mozgás, az, ahogy a felnőttek karba veszik őket, a tudósok szerint mind-mind éreztetik a babával, hogy fontosak, hogy törődnek velük, és nem csak a fejlődésüket, de a későbbi szociális képességeik kialakulását is segítik.
Sorozatunk további részei:
Érdekes tények a magzatokról
Érdekes tények a születésről
Érdekes tények gyerekekről
Érdekes tények nőkről
Érdekes tények férfiakról
Amennyiben érdekel a téma, és "kezdő anyuka vagy" ajánljuk figyelmedbe következő cikkeinket is:
Mire van szüksége egy újszülöttnek?
Egy újszülött baba levele szüleihez
A szülés utáni depresszió
Az érzékszervi fejlődés
Ahogyan születtél, olyan életed lesz
Forrás: Bien
Hozzászólások