Még mindig szereti játszani a kisfiam a becéző játékot az ő anyukájával, aki emiatt nagyon boldog. Hajnal felé van, és a kisfiam áttámolyog az ágyunkba. Megölel:
– Gyémántom!
Én vissza:
– Smaragdom!
Ő megint:
– Rubintom! – és így tovább, míg ki nem merítjük az összes kincset, minden ékkövét széles e világnak.
Most már nagy bajban vagyok. Ezt mondom is neki, és így félig önelégült, hogy ő tudott nagyobbat mondani, félig pedig csalódott, hogy nem becézem őt tovább.
Gondolkodom-gondolkodom, és hirtelen eszembe ötlik, hogy az elmúlt hónapjainkban kisfiam gondolatai leginkább Szent István koronája körül keringtek. Megmenekültem!
– Legszebb drágakövem Szent István koronáján!
Épp ahogy vártam. Először boldogan, szélesen elmosolyodik, mint egy kis hajnali béka. Aztán megérzi, hogy bajba került, mert most ő meg mit tudjon mondani ennél szebbet? Hiszen nemcsak hogy Szent István koronáját, de egyben annak legszebbik drágakövét is kiütötte egy csapásra az ő mohó anyukája. Bizony, tudom már, hogy nem volt szép dolog tőlem, hiszen végigvehettük volna szép sorjában a korona összes ékét, sok örömet szerezve egymásnak… de hát álmomból keltett a kisfiam, ami nem épp a legjobb időpont az ésszerű gondolkodáshoz, még anyukák esetében sem.
Nagyon töri a kis fejét, végül megszólal:
– Most te ejtettél...
– Tessék, kisfiam? – próbálom felvenni beszélgetésünk fonalát két ásítás között.
– Most te ejtettél gondolkodóba – mondja aztán, és én megnyugszom: ja, hogy szókincsbővítő új kifejezést próbál, így hajnalhasadtakor! „Gondolkodóba ejteni”... De aranyos! És milyen nagyfiú már! – mélázom magamban elégedetten.
Szegénykém, még mindig töri a buksiját, mivel tudna nagy örömet szerezni az anyukájának… s ahogy a pirkadónap átdereng a függönyön, igazán tetszetősre varázsolva az egyszerű fehér textíliát, győzedelmesen felkiált:
– Szép függönyöm!
Ha tetszett írásunk, olvasd el hasonló történeteinket is!
Munk
Játékos este
A kezdet kezdet
Szeretetről (gyerekszájból)
Gyerekszáj
Forrás:
Kaptay Márta
Hozzászólások