Röviden a filmről
Egy titokzatos csokoládébolt megnyitása valóságos háborút robbant ki a francia kisvárosban, Lansquenet-ben. Itt ugyanis úgy tűnik, mintha száz éve semmi sem változott volna. Az üdítő fuvallatot Vianne Rocher (Juliette Binoche) érkezése hozza meg: a lányával céltalanul utazgató asszony csokoládéboltot nyit Lansquenet-ben, amely édes ínyencségeivel felszabadítja a helybeliek rejtett vágyait. Ám Reynaud grófja (Alfred Molina) meggyőződéssel vallja, hogy Vianne csokoládékülönlegességei erkölcsi romlásba taszítják a várost. Ellenségeskedésük egészen addig megosztja a kisváros lakóit, míg kis híján tragédia történik. Közben feltűnik Roux (Johnny Depp), s vele együtt a vizi emberek, akik szintén konfliktusokat okoznak a kis faluban. Igazán csajos film, talán a romantikusabb lelkületű pasikat azért rá lehet venni, a közös filmezésre.
A Csokoládé-trilógia
Adunk egy kis ízelítőt a könyvekről is, javasoljuk, hogy mielőtt a kezedbe veszed az első részt, keress a kamrában egy (vagy akár több) tábla csokoládét (és egy adag csokichips-et vagy házi nutellát), esetleg készíts magadnak egy bögrényi finom forró csokoládét, vagy ha ügyelsz a vonalaidra, javasoljuk a diétás tiramisut.
1. rész: Csokoládé
Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Gyönyörűen megformált gyermeki én, gyermeki rajongás és csíny, anyai odaadó szeretet, romantika, izgalom és gasztronómiai élvezetek. Az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét.
2. rész: Csokoládécipő
Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy „jó boszorkányt” hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújta be a szél. Azóta sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél – egy időre – megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt: Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.
Ekkor robban be az életükbe Zozie de l'Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. Ahogy közeledik a karácsony, nyilvánvaló lesz, hogy a család egy hideg és rosszakaratú lény karmaiba került, aki mohóbb minden csokievőnél…
3. rész: Csokoládés barack
Négy év telt el a Csokoládécipő óta, és Vianne még mindig Párizsban, egy lakóhajón él Roux-val. Ám a változást hozó nyárvégi széllel levél érkezik egy halottól, és visszafújja őket Lansquenet-be. Az elmúlt években azonban a falu is megváltozott. A Les Marauds-ban, a folyó túlpartján marokkói közösség telepedett le, tetőtől talpig feketébe öltözött, lefátyolozott nők járnak-kelnek, a levegőben tömjén, főszerek és mentatea illata úszik, és a templommal egy minaret néz farkasszemet. Vianne egykori ellensége, Francis Reynaud atya kegyvesztett lett, és fenyegetés veszi körül. Lehet, hogy Vianne az egyetlen, aki megmentheti?
Az írónő trilógiáját nem az izgalmakkal teli, akciódús események vagy épp a mély drámák, nagy érzelmi kitörések jellemzik. Rengeteg olvasót ragadott magával és sokaknak lett kedvence, mely leginkább sajátos írói stílusának köszönhető. Joanne Harris, ahogy maga is megfogalmazta, egy régi stílust keltett életre: az útleírást. Részletes tájleírások, a környezet, az illatok, hangok, benyomások érzékletes leírása jellemzi a műfajt, melynek varázsa pont abból áll, hogy az olvasó teljesen bele tudja magát képzelni a leírt világba és szinte érzi, látja, hallja mindazt, amit a főszereplők is. Ezt fűszerezi meg Joanne a csokoládéval.
Epilógus
„És most? Most éppen miben hiszek?
– Úgy gondolom, az életben egy a fontos – feleltem végül. – Az, hogy boldogok lehessünk.
Boldogság. Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív. Keserű. Édes. Élettől lüktető.”
Amennyibe Te is szereted a csokoládét, ajánljuk figyelmedbe következő bejegyzéseinket:
Csoki - enni vagy nem enni?
Karcsúság és csoki? - Nem zárják ki egymást!
Miért szeretjük a csokit?
Csokoládé, az "istenek" eledele
Csokoládét a kismamáknak!
Gombóc Artúr és a csokoládé
Hozzászólások