Szóláncoztunk a gyerekekkel. Elsős kisfiam színházban volt aznap az iskolával, és amikor hazajött, elmesélte, hogy hazafelé a buszon ezt játszották a barátjával… Innen kaptunk kedvet hozzá…
Elsőként egy p betűs szót kerestünk, ez volt a nagy feladat, mert Lacika elmesélte, hogy a buszon egy nem túl szalonképes jutott az eszébe… Amikor itthon kimondta, én is úgy ítéltem meg. A pacsirta, papucs, pamacs szavaknak már jobban örültem.
– Csal – folytattam a pamacstól.
– Most én jövök anya, én is szeretnék játszani! – kiáltotta ötéves lánykám.
– Oké, Beki, akkor az utolsó betűvel kell hogy kezdődjön a következő szó – magyarázta a szabályt Lacika – Anya azt mondta, hogy csal.
– Ööööööööö… Búza! – kiabálta büszkén Rebi.
– Az nem is l-lel kezdődik! – nevet Lacus.
– Jó, akkor lúza – javít Rebeka.
Lacus még hangosabban kacag… Most már én is nevetek, de próbálom visszafogni magam. Szegény kislány meg el van keseredve, hosszasan magyarázom neki, nem őt nevetjük ki, hanem azon mosolygunk, milyen aranyos.
– Jól van, én folytatom – fűzi tovább az iskolás. – Agancs.
– Csónak – mondom én.
Újra Rebi jönne. Kicsit segítünk neki, hogy a k betűvel kell mondania, mire hangosan elgondolkodik:
– Kö, kö, kö…
– Igen, kő, nagyon ügyes vagy! – kiáltunk fel egyszerre a kisfiammal, Rebi meg olyan büszkén néz, hogy csak na…
Őz és zebra következik, aztán a lányka ismét sziporkázik:
– Alma – mondja most helyesen. Avat és tál – így fűzzük tovább a láncot. Újra Bekin a sor:
– Én e-vel akartam mondani! – makacskodik. Lacus kezd türelmetlen lenni:
– Így nem lehet rendesen játszani! – mondja.
– Nem baj, kisfiam, egész nap rendesnek kell lenni, most lehetünk egy kicsit rendetlenek. Engedjük meg neki – súgom a fülébe. Rám mosolyog, és ebből tudom, szabályszegés engedélyezve.
– Jól van Beki, mondj e-vel! De kivételesen! – adja ki az utasítást.
– Alma.
– Ó, Beki, az a-val van, és különben is ez már volt.
– Jó, akkor nyaklánc.
– Az meg ny-nyel kezdődik. A-val mondj!
– Ööööö… aklánc…
– ÁÁÁÁÁ, akkor én meg azt mondom, hogy cöcö, az is van annyira értelmes – lázadozik Lacika.
– Most én jövök: Öröm.
Valahol itt pedig hazaér a férjem. A játék még egy darabig folytatódik. Elhangzik még néhányszor az alma, egyszer az ézeskalács, és az apukától néhány informatikával kapcsolatos szó, és egy pár filmcím. Vigyázat! A szóláncos játékból előbukkanhatnak legtitkosabb gondolataink is!
Olvasd el hasonló történeteinket is!
A függöny
A kezdet kezdete
Szeretetről (gyerekszájból)
Gyerekszáj
Munk
Forrás:
Császár Anita
Hozzászólások