Nemaltató

Lehunyja nagy szemét a tévé,

lehunyja sok szemét a pók,

hálóján porcicák tanyáznak,

erre időd ma se volt.

Mert altatással telik a nap,

nem alszik a kis szemét

nem hunyja le, s már tehetetlen,

ringatod, hordozod szerteszét.

A könyv aszondja "20 órát

alszik az újszülött", de a tiéd

kerek szemmel nézeget és sírva

alszik, vajh miért?

Éhes? Bekakilt? Hasa fáj?

Kérded: mit rontottam el?

A szomszédé bezzeg, az igen

jóalvó. De mit teszel?

"Hagyja sírni anyuka" - mondja

szigorún a védőnéni.

De vajon ő aludna-e édesdeden

miközben fél éjjel üvölt a bébi?

"Sírni hagyni nem szabad,

egy életre megtöri."

Jaj, de hát a múltkor 5 percet sírt,

most mi lesz akkor, kiheveri?

Tehetetlen vagy és dühös,

mardos az aggodalom. Talán

tikos kór vagy fájdalom rágja,

ettől rossz az alvókája?!

Elszakad a cérna, mikor

állva alszol a boltban el,

És reggel, délben este

csak egyre gondolsz: aludni kell.

Egyéjszakás kaland, ugyan már

csak egy ágy kéne és egy éjszaka

8 órát aludni egyben, dőzsölés,

lehunyja két szemét anya.

Lehunyja két szemét anya,

karja zsibbad, öle ég:

"Nézd már horpaszt apa is,

a plüssmackó és a csilingelés."

A gyerekorvos bíztató:

"Majd kinövi, anyuka, higyje el."

Lelked mélyén tudod, így lesz,

de akkor is: "Aludj már, bakker."