Egy művésznek – legyen akár szobrász, táncos vagy éppen festő – mindenképpen szüksége van ihletre és motivációra. Munkája során visszajelzéseket kap, s azok hatással vannak rá. Te miből meríted az ötleteket illusztrációidhoz? Mi az, ami leginkább megihlet?
Az élet. Az élet apró, hétköznapi örömei. A munkáimban leggyakrabban a gyermekkor örömteli pillanatait igyekszek megragadni és megmutatni. Hétköznapi, szerethető, jellegzetes pillanatokat, melyeket a gyerekek a jelen teljességében élnek meg, mi pedig hajlamosak vagyunk elfutni mellettük.
Mi motivált, amikor elkezdtél rajzolni? Most mi ad erőt?
Borzasztó a memóriám, nem emlékszem a dátumokra, a nevekre, a konkrét történésekre, de elevenen megmaradnak a hangulatok, amelyek bennem felbukkannak. Amióta az eszemet tudom, rajzolok; olyan természetes örömforrás ez számomra, mint az evés, az olvasás, a mozgás és a nevetés adta jó érzés. Mindig is egy különleges sziget volt ez az életemben, ahol nincs idő, csak érzések, fantázia és színek. Szóval harmincpár éve rajzolok, főleg magamnak, néha a barátaimnak, ismerősöknek készítettem képeket, aztán két és fél éve, a kislányom születésekor érett meg az önbizalmam ahhoz, hogy a világ elé merjek állni velük és rengeteg pozitív visszajelzést és felkérést kapok azóta is.
A férjem az egyes számú támogatóm és a leglelkesebb követőm. A családom és a barátaim sok-sok segítséget és ösztönzést adnak. Kedves, inspiratív hazai és külföldi alkotókkal, kézművesekkel, művészekkel, szervező emberekkel ismerkedtem meg, akik inspirálnak, lökdösnek és rugdosnak előre, ha megtorpanok és hatalmas erőt ad a Vásárlók visszajelzése is.
Mit gondolsz, mitől olyan sikeresek a rajzaid?
Azt hiszem, van bennük valami, amivel univerzálisan, nemtől, kortól, egzisztenciától, nemzetiségtől függetlenül azonosulni tudnak az emberek. Nem tudom, mi az, de egészen hasonló visszajelzéseket kapok a világ különböző tájairól; valami mélység-szerűségről, ami megszólítja őket, történetet mesél el és a saját gyerekkorukat idézi fel.
Hogyan készíted el a rajzaidat? Milyen eszközöket használsz? Milyen folyamaton keresztül valósul meg egy-egy kép?
Használok akvarellfestéket, ceruzát, tollat, akrilt és néha olajestéket, de az akvarell, vagyis a vízfesték a szerelem. Annak a nehéz egyszerűsége, játékossága támogatja leginkább az önkifejezésemet.
Általában a kép hangulata és néhány apró részlet jelenik meg bennem először, aztán egy-egy ötletet sokáig forgatok magamban, vázlatokat készítek, töprengek a színein, a történetén, és amikor teljesnek érzem, akkor kezdem el megfesteni. Maga a festés egy nagyon lassú és fókuszált dolog, olyankor nem lehet hozzám szólni, megszűnnek a szükségleteim, én sem vagyok, csak a kép van.
Van kedvenc, rajzhoz kötődő történeted?
Talán az Álomvigyázóké, mert ez volt az a kép, amelynek kapcsán először le mertem írni a történetet, ami bennem volt a kép megfestésekor.
„Ma sem szeretem a sötétet. Gyerekkoromban nagyon féltem tőle. Villanyoltás után pár perccel kiélesedett a hallásom, mint az éjszakai erdőben lapuló vadaké, no, nem Vukra gondolok, akinek a sötétség a barátja, inkább a leragadoznivalók feszült figyelme volt az enyém. Ilyenkor megnyúlt a fantáziám, és a nappali birodalom kedves lakói mellett ismeretlen sötét alakok jelentek meg. Kész szerencse, hogy az álomtündérek nem ijednek meg a legsötétebb éjszakában sem, a Nyikorgató Szekrénylakót is egy kacsintással kipurcantják. Kislányomnak (és persze gyermekkori önmagamnak) készítettem az álomtündéreket, hogy biztonságban érezze magát, hiszen tündérek vigyázzák az álmát.”
Hol kaphatóak/vásárolhatóak a műveid?
Az interneten keresztül elérhetőek a termékeim a Meska és az Etsy online piacterén, illetve Facebookon keresztül. A való életben megtalálhatóak a munkáim Székesfehérváron, a Pöttyös Bögre gyerekbarát kávézóban, illetve most tárgyalok több kézműves bolttal is. Pécsett a Zsolnay Művészeti Piac mellett rendszeres látogatója vagyok az ASZPIK termelői és kézműves piacának, aminek a Csinos Presszó ad otthont. Itt minden hónapban személyesen is lehet találkozni a termékeimmel, illetve velem is. Szeretem ennek a piacnak és a hasonló kezdeményezéseknek az üzenetét, és bízom benne, hogy egyre több emberben kialakul az igény, hogy az egyedi, a kézzel készült, helyi portékákat részesítse előnyben.
Biztosan gondolkoztál már azon, hogy mi lenne a következő lépés, mit látsz a jövőben, amikor illusztrátori pályafutásodra tekintesz. Mit szeretnél még elérni? Mi az álmod?
Ami mindenkié, hogy abból éljek, amit a legjobban szeretek csinálni.
Nagyon szeretnék gyerekkönyveket illusztrálni és egyszer részt venni a Bolognai Illusztrációs Kiállításon. Szeretnék szélesebb, több helyen elérhető termékpalettát létrehozni az illusztrációimat felhasználva, hogy legyen választása annak, aki egyedibb termékekre vágyik (portfolio).
Szeretném fejleszteni a szakmai tudásomat. Szeretek emberekkel, csapatban dolgozni, ezért szeretnék egy kreatív műhelyt létrehozni. Szívesen foglalkoznék kreatív coachinggal, ezzel támogatva a sok kreatív embert a sikeres önmegvalósításban. Szeretnék valami jótékony dolgot támogatni a rajzoláson keresztül.
Sok sikert kívánunk terveid megvalósításában, köszönjük a beszélgetést!
Hozzászólások