Az álom és az éber mágikus világ nagyon könnyen átjárható, olykor nehezen megkülönböztethető. Ebben a világban minden megtörténhet, ami a képzeletben megjelenik. Nincsenek ok-okozati, a felnőtt logikával megmagyarázható összefüggések. Ez a világ az un. álom-logikával működik. Jól összeférnek egymással az ellentmondások, a logikai „bakugrások”, egyszerre láttatják magukat az események. És ennek a nagyhatalmú világnak a létrehozói a felnőttek, akik Isten képmásai, nagyságukban pedig megközelítik magát az Istent – a gyermeki gondolkodás és hit szerint.
A gyermeki világ szélsőséges, és igazságos. Aki rossz, gonosz, annak pusztulnia kell, aki jó, az még ha nehézségek árán is, de elnyeri méltó jutalmát. Nincsenek árnyalatok, csak fehér és fekete, nincs szürkület, csak nappal és éjszaka.
A gyermek belső világában is. Érzi, tudja, hogy van benne jó és van benne rossz. Hogy melyik oldalt erősíti meg a szülői világ, a Mások, azt nagymértékben meg- határozza az önmagáról való gondolkodást, az önmaga iránt érzett érzéseit. Ha a rossz az erősebb, akkor elvesztettnek érzi magát. Nem találja magában a JÓT. Egészséges esetben minden gyermek tudja, hiszi, hogy a jó benne van, ezt vissza is tükrözik számára a felnőttek. És azt is tudja, hogy tud rossz is lenni. Ami azt jelenti, hogy olykor nagyobb teret nyit magában a rossznak. De nem válik a „rossz, vagy a gonosz martalékává”. Azt a nagyok visszajelzéseiből hiszi csak. Ha többszörösen ezt erősítik a felnőttek, annak már nem tud ellenállni, tényleg elhiszi magáról, hogy „menthetetlen”. Ilyenkor szinte minden erejét ennek az elvárásnak betöltésére szenteli. De ez az erő természetesen a „másik irányba” is felhasználható lenne. Ennek, a JÓNAK a megerősítésére születnek a tündérek. A gyermeki világ segítői, jóságos angyalai, akik na- gyon hasonlítanak a jóságos édesanyákra, a bennük lévő jóra.
Karácsonykor különlegesen közel érzik magukhoz a gyerekek az angyalokat. Ott vannak a jézusi jászol körül. Óvják, vigyázzák a Kisdedet. Ezt sziklaszilárd hittel tudják a gyerekek, akik Jézus gyermeki törékenységében megláthatják önmagukat is. Azonosulhatnak a Tökéletes Jóval. Közösséget vállalhatnak Vele. Az azonosulás lehetősége élővé teszi a kapcsolatot, élő hitet formálhat. Ez az élő hit, ha „felnő a gyermekkel”, érett hitté alakul, ha nem növekszik, akkor alvó hitté merevedik. A hittől való megfosztottság (gyermekkorban pl. „nincs is Mikulás”, „jaj, de dedós vagy, te még hiszel a Jézuskában?”, „nem is a Jézuska hozza az ajándékot”….) ürességet teremt, amiben a „tárgyiasult hit” jelenik meg az ajándékok formájában. Csak az lesz fontos. Az ajándékok azonban elronthatók, összetörhetők, kidobhatók..., és akkor még az sem marad. Nincs kapaszkodó, nincs belső, megélt, élő hit. Marad a hitetlenség, az önmagától elidegenedő Lélek.
Nekünk szülőknek nagy ajándék, ha ezt a hitet láthatjuk a gyermekeinkben, remélve, hogy ez biztos segítség lesz a legnehezebb időkben is számukra.
Forrás: Hoxa
Ha tetszett cikkünk, tarts velünk, olvasd el meseterápiával kapcsolatos cikksorozatunkat! Ajánljuk figyelmedbe eddigi bejegyzéseinket:
Mesélj minden nap!
Mi a mese?
Miért fontos a mesélés?
10 perc - csak ennyi kell egy meséhez
Milyen a jó mese?
Mesepszichológia
Miért nem olvas a gyerek?
Médiafogyasztási és olvasási szokások
Hozzászólások