Ma már egyértelmű, hogy a baba igénye szerinti szoptatás a biológiai norma. Ha ettől eltérünk, az gondot okozhat a folyamatban: a baba nyugtalan lesz, a tej mennyisége csökkenhet. Az igény szerinti szoptatás azt jelenti, hogy a szoptatásnak nem csak tápláló funkcióját feltételezzük, hanem tisztában vagyunk vele, hogy nyugtató, altató hatása is van, valamint, hogy a baba a szopási igényét nem csak akkor szeretné kielégíteni, amikor éhes. A csecsemő bármikor szophat, amikor jelzi igényét, akkor is, ha az előző szoptatás tíz perce ért véget, de akkor is, ha két órája. Nincs klasszikus napirend, a család ráhangolódik a baba igényeire, a szülők egyúttal felismerik a babájuk sajátos „működési módját”, például azt, hogy szinte minden nap késő délelőtt alszik egy nagyobbat, estefelé pedig gyakrabban szopik, mint napközben.
Bőr a bőrhöz
Szoros az összefüggés a szoptatás és az anya-baba életmód között. Műszerekkel is jól kimutatható, hogy a bőrkontaktusban lévő újszülött jobb állapotban van, mint kiságyban tartott társai. Rendeződik a vércukor-szintje, több oxigént vesz fel, állandósul a testhőmérséklete, egyenletes a légzése, és nyugodtabban alszik. Ami talán a szoptatást tekintve a legfontosabb: a bőrkontaktusban tartott „kenguru” baba jobban felveszi a fonalat, gyakrabban keresi a mellet, nem vonul vissza magányába, ahogy a kiságyban tartott babák gyakran megteszik. A gyakori szoptatás pedig szaporítja a tejet, és alapvetően elmondhatjuk róla, hogy ez a baba élettani szükséglete.
Minden a helyére kerül
A szülők gyakran panaszkodnak arra, hogy nehezen megy a böfiztetés. Ilyenkor mindig elmondom nekik, hogy az evolució korábbi szakaszában a babák élete valójában egész napos böfiztetés volt, hiszen az anya folyamatosan a testén tartotta a picit, mégpedig függőlegesen: vagy a csípőjére ültetve, vagy hordozóeszközben a derekán, vagy a hátán tartva. A böfiztetést tehát nem kell elkülöníteni a mindennapi élet többi eseményétől: ha a testünkön tartjuk a babát közel függőlegesen, akkor böfiztetünk – legyen ez az alkalom akár egy közös pihenés a fotelben, vagy éppen hordozókendős takarítás vagy séta. A gyomor formája is indokolja ezt a testhelyzetet. Gyomrunk valójában egy kettős görbületet mutató zsákocska, melynek kanyarjaiban meg tud rekedni a levegő. Ha a babát szoptatás után letesszük, fájhat a hasa, mert a buborékok egy nagy gömbbé összeállva nyomják belülről. Ha hordozzuk, a járás bilegtető mozgása és a függőleges testhelyzet segít megszabadulni a buborékoktól, ezzel együtt a meleg, amely a pocakot körülveszi, lazító, fájdalomcsillapító hatású.
Bukás ellen
A bukós, vagy igazából refluxos baba is jól jár a hordozással. Számukra a leginkább megfelelő, ha sokszor esznek keveset, illetve az, hogy hamar kiböfizzék a lenyelt levegőt. Ha a baba kendőben „lakik”, és akkor jut mellhez, amikor csak szeretne, akkor nem fogja degeszre tömni a pocakját, és visszabukni az elfogyasztott tej jó részét, hanem gyakran szopik, kis mennyiséget. Az ilyen problémával küzdő babánál jó, ha az édesanya megtanulja úgy felkötni a kendőt, hogy a baba hordozás közben is könnyedén tudjon szopizni.
Forrás: www.liliputi.hu
Amennyiben érdekel a téma, olvasd el további cikkeinket is!
Mi az a kolosztrum?!
Az éltető anyatej
Nyilvános szoptatás
Hazánkban a kismamák 95 százaléka szeretne szoptatni
Szoptatás hordozóban, szoptatás bárhol
Ne legyenek elvárásaid: az igény szerinti szoptatás
Az igény szerinti szoptatásról
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről? Figyeld a Facebook oldalunkat, vagy csatlakozz a Babamama.hu csacsogó csoportjához! Újabban a Google+ oldalon is megtalálsz már bennünket!
Hozzászólások