Életvíz – tudtad?
Az elfogyasztott víz bejárja az egész szervezetet: az emésztőrendszerből felszívódik a vérbe, onnan eljut a szövetekbe, és leadja a benne lévő oldott anyagokat, elszállítja a testben felhalmozódott anyagcsereterméket.
Testünk átlagosan napi 2,4 liter vizet ad le a légzés, a verejtékezés, a kiválasztás és az emésztés folyamán.
A víztől függ például fehérje-anyagcserénk, a szén- dioxid szállítása, a sav-bázis egyensúly, DNS-eink minősége, az enzimek termelődése, és minden olyan jelentős folyamat, mely információcserével, továbbítással jár.
A víz tökéletes közeggé varázsolja a vért a cukrok, az ásványi sók és a hormonok szállításához.
Étel nélkül 2 hónapig is elélhetünk, víz nélkül csupán néhány napig.
Igyunk vizet, igyunk vizet…
Nagyszüleink nem ittak vizet reggeltől estig. Igaz, életük során többet voltak friss levegőn, kevesebb sugárzás érte őket, kevesebb tartósítószert, élelmiszer-adalékot, ólmot nyeltek le, kevesebb stressz szakadt a nyakukba… Szóval nem bombázta szervezetüket annyiféle méreg, amiket felhigítva ki kellett volna mosni onnan. Így jogosnak tűnik a mantra: igyunk vizet, igyunk vizet... De mégis, milyen vizet?
Egy japán tudós, Maszaru Emoto professzor meggyőző tanulmányokat publikált “A víz üzenetei” című könyvében arról, hogy a víz rezgések formájában információkat vesz fel környezetéből – akár érzelmeket is – és máshol leadja azokat. Az pedig nem mindegy, milyen “információt” veszünk magunkhoz. Nos, nézzük, mit üzen az ásványvíz, amit naponta literszám fogyasztunk…
Csapvíz vagy ásványvíz?
A csapvíz többnyire furcsa ízű és gyanús. Lehet, hogy elöregedett vezetékeken fut keresztül, arról is hallani, hogy hormonok lehetnek benne. Akkor legyen inkább ásványvíz.
A választék igen nagy, és persze léteznek slágertermékek is. Akár az is elég, ha valamelyiknek a csomagolása díjat kap: rögtön megnő az ázsiója. Vagyis üzlet lett ebből is, ennél fogva szaporodnak az egymásnak ellentmondó információk. A lobbiérdekek összecsapnak a józan ésszel vagy a független szakértői véleményekkel. Így néha szóba kerül, hogy a magas ásványi anyag tartalmú vizekből nem tanácsos rendszeresen, nagy mennyiséget inni, de a legtöbben nem tudjuk, mi a magas ásványianyag- tartalom, és ehhez képest mi a nagy mennyiség. Talán a tények alapján könnyebb lesz eldönteni, milyen vizet önts a poharadba…
A víz természete
Egy kisbaba testében – mely több mint háromnegyed részt vízből áll – a rá jellemző feszes szövetek és a hihetetlen rugalmasság mellett csak igen kevés ásványi anyag található, míg egy 90 éves embernek sokkal „jobb” az ásványi anyag ellátottsága: porcai már teljesen elmeszesedtek, erei merevek, elvesztették rugalmasságukat a mésztől, csak a csontjaiban található némi mészhiány, csontritkulás formájában (Rüdiger Dahlke: Méregtelenítés, salaktalanítás, lazítás).
Régebben az embereknek nem volt lehetőségük rá, hogy fémsókkal terhelt vizeket igyanak, az esővízre és a felszíni forrásvizekre voltak utalva. Mindkettő szegény ásványi anyagokban. A víz ugyanis csak akkor veszi fel az ásványokat, amikor süllyedése közben áthalad különböző üledékrétegeken. Ilyen a természete: arra törekszik, hogy egyensúlyba kerüljön az ásványokban gazdagabb környezetttel. Ezért haladása közben onnan igyekszik felvenni a mozdítható anyagokat, ahonnan csak lehet.
Az ásványi anyagokkal telített víz már csak kis mennyiségben képes újabb anyagok – például salakanyagok – felvételére. Ha ilyen víz kerül a szervezetbe, annak először le kell adnia bizonyos elemeit, ezek lebontása pedig energiát von el a szervezettől. Vagyis mielőtt a víz elkezdhetné tisztító munkáját, magának a szervezetnek kell megtisztítania a bevitt vizet. A szervezet minden bevitt folyadékot olyan kristályszerkezetűvé alakít, mely alkalmas arra, hogy elvégezze a rá váró munkát.
Minél hosszabb ez az előkészület, a méregtelenítő hatás annál kevésbé hatékony. Ezért kell mérlegelni, hogy ha a folyadékbevitel zömmel leves ételekből, üdítőkből, teából, kávéból áll, többet veszítünk, mint nyerünk. Mire ezeket a szervezet a megfelelő vízzé alakítja, több folyadékot használ fel a munkához, mint amennyit nyerünk magával az ivással.
Manapság az ásványvizek erősen telítettek – hisz a legtöbbnek az a legfőbb érdeme, hogy jó mélyről hozzák fel – így már csak kis mennyiségben vesznek fel további összetevőket, míg az ásványi anyagokban szegény víz valósággal sóvárog ezek után. Tehát az ilyen jellegű víz a testben inkább kimosó hatású – hiszen onnan igyekszik felvenni a mozdítható anyagokat, ez pedig a méregtelenítés folyamatához elengedhetetlen. Ez alapján a napi folyadékpótlásnak csak kis részét kéne kitennie az ásványvíznek, a többi legyen inkább valamilyen korszerű eszközzel tisztított csapvíz vagy forrásvíz.
Az emberi szervezet legjobban a szerves ásványi anyagokat tudja hasznosítani, azonban a vizekben szervetlen ásványi sók vannak - még a természetes kútvízben is. Ezeket az anyagokat a szervezet csak nehezen tudja feldolgozni. egyes kutatások azt is bizonyították, hogy mivel ezek az anyagok rosszul hasznosulnak, hajlamosak felhalmozódni a szervezetben, és kő formájában megjelenhetnek a vesében, vagy lerakódásokat okozhatnak egyes szervekben.
Más elméletek szerint cáfolható az is, hogy a természetes ásványvíz fedezi napi nyomelem- és ásványianyag-szükségletünket, épp azért, mert a víz szervetlen anyagokat tartalmaz, no meg azért, mert legalább 40 liter vizet kéne meginnunk naponta, hogy ez az elmélet igaz legyen. Jobb megoldás tehát a táplálékkal – gyümölccsel, zöldséggel – bevinni a szerves elemeket, és mellé tisztított csapvizet inni.
Napi 2-3 liter tiszta víz fogyasztásával javul a fizikai és szellemi teljesítőképesség, beindul a szervezet méregtelenítő folyamata, és testünk könnyedén képes megszabadulni az eddig felhalmozott salakanyagoktól.
Forrás: www.drrose.hu
Hozzászólások