Az alapkérdés: Mit akar elérni a hisztiző gyerek?
Nem azt, amiért hisztizik. Nem azért mert nem akar elmenni valahová, vagy éppen mindenáron akarja azt a bizonyos cukorkát a boltban. A hiszti sokkal inkább egy kétségbeesett segítségkérés.
Jó tudni, hogy alapvetően csak kétféle hiszti létezik.
1. Distressz - ez a kicsikre jellemző, kb. 2,5 éves korig. Szinte minden hiszti ide tartozik ezen kor alatt. Jellemzője, hogy a gyerek teljesen magán kívül kerül. Nem tudja kontrollálni mit tesz: csapkod, ordít, vergődik. Nem az a célja, hogy irányítsa a környezetét, hanem olyan erőteljes érzelmeket él át, amin nem tud úrrá lenni. Pl. nagyon csalódott valamiért.
Ebben az esetben együttérzésre és megnyugtatásra van szüksége. Nem szabad józan érveléssel magyarázkodni neki. Falra hányt borsó! Olyan zavart állapotban van, hogy nem képes figyelni és beszélni sem, csak a kavargó érzéseit vezeti le - a felnőtt számára nem elfogadható formában.
Distressz hiszti esetén soha nem szabad egyedül hagyni a gyereket, mert magára és másokra is veszélyes lehet ez az érzelmi kitörés.
2. Kis-Néró hiszti - 2,5 - 3 éves kortól jellemző. Ekkor a gyerek már tudatosan kezd el hisztizni azért, hogy eredményt érjen el vele. Tisztában van azzal, hogy a környezete hogyan reagál az ilyen viselkedésre, és éppen ezért teszi. Vagyis valójában erőszakosan akarja elérni, amit akar.
A leghatásosabb módszer ennek kezelésére, ha nem leszünk "közönség" a gyerek számára. Ne beszéljünk hozzá, ne nyugtatgassuk. A humor jó eszköznek bizonyulhat a kezelésében, mert azt üzenjük vele a gyereknek, hogy nem vesszük komolyan a parancsolgatást.
Hozzászólások