Mi váltja ki az agresszív viselkedést?
Sokkoló és felháborító lehet a külső szemlélők számára, az agresszív magatartás azonban a gyermekek fejlődése során teljesen normális. Az éppen kialakulóban lévő nyelvi készség, az erős vágy a függetlenebbé válásra és a még kifejletlen kontroll a tettei ellen: ezek késztetik a kicsit a fizikai tettekre. Nadine Block, az ohiói Hatékony Nevelés Központ vezetője szerint az rugdalózó-harapós magatartás egy bizonyos szintig normális viselkedés a kicsik részéről. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezt el kell viselned! Tudasd a picurral, hogy ez a magatartás nem elfogadott és mutasd meg neki, hogy milyen módszerekkel fejezheti ki érzéseit.
Most pedig lássuk, mit tehetsz, ha gyermekednél agressziót, agresszív viselkedést tapasztalsz!
Légy konzekvens!
Ha a kicsi a labdás játszóházba beszabadulva azonnal dobálni kezdené a labdákat a többi gyerekhez, rögtön hozd ki! Ültesd le és nézzétek meg együtt, hogy hogyan kell „szépen játszani” – ahogy a többi gyerkőc is teszi. Mondd meg neki, hogy csak akkor mehet vissza játszani, ha késznek érzi magát arra, hogy úgy játsszon és dobálja a labdát, hogy ezzel nem okoz fájdalmat a többieknek.
Ne próbálj azzal érvelni, hogy ő vajon hogyan érezné magát, ha a többi kisfiú vágná a labdát az ő fejéhez. A kisgyerekek kognitív érettsége még nem elég fejlett ahhoz, hogy mások helyébe, szerepébe képzeljék magukat, vagy hogy egyszerű, szóbeli érvelés hatására megváltoztassák viselkedésüket. A következetesség hatásait azonban tökéletesen megértik.
Maradj higgadt!
Ha kiabálsz, elfenekeled, vagy egyszerűen azt mondod neki, hogy rossz volt, azzal nem tudsz hatni rá, viselkedése nem fog változni – csak még jobban felhúzod őt is, ill. rossz példát mutatsz neki, amit később követni fog. Azzal, hogy látja, te is kontrollálod a dühöd, máris megtetted az első lépést, hogy ő is ugyanezt tegye.
Húzz meg egy határt!
Próbálj azonnal cselekedni, amikor agressziót tapasztalsz. Ne várd meg, hogy harmadszor kezdje el gyepálni a testvérét, tudasd vele rögtön az első alkalommal, hogy most aztán elég lesz! Azonnal tudnia kell, ha valami rosszat tett. Adj neki egy kis időt, amíg magába szállhat, szakítsd ki a szituációból (elegendő egy-két percre). Ez a legjobb módja annak, hogy lenyugtasd. Egy idő után össze fogja tudni kötni az agressziót (verekedést, harapdálást) az ezután következő büntetéssel, vagyis viselkedését annak következményével.
Fegyelmezz következetesen!
Légy amennyire csak tudsz következetes, próbáld meg minden rosszaságát ugyanúgy büntetni! Azzal, ha reakciód kiszámítható („Rendben, megint megharaptad a testvéred, tehát megint le kell ülnöd erre a székre 2 percre és megnyugodnod, átgondolnod, hogy ilyet nem szabad csinálni!”), egy következetes mintát állíthatsz fel a kicsi számára. El fog jutni a tudatáig, hogy ha megint így viselkedik, akkor megint büntetésben fog részesülni, megint le kell ülnie és megnyugodnia. Nyilvános helyen, ahol a gyerek viselkedése miatt megalázónak érezheted a szituációt, zavarodban ne támadj rá a kicsire! Más szülők is jártak már így – ha az emberek bámulnának, vess oda nekik esetleg egy megjegyzést: „Nem könnyű egy kétéves gyerekkel...” – majd fegyelmezd a kicsit a szokásos módon.
Taníts neki alternatívákat!
Várd meg, amíg lecsillapodik egy kicsit, majd nyugodtan, higgadtan vázold fel neki, hogy mi történt. Kérd meg, hogy magyarázza el kitörésének okát. Hangsúlyozd, hogy a düh, a harag normális emberi érzések, de az nincs rendben, hogy ő ezt úgy mutatja ki, hogy megüt, megrúg, megharap másokat. Biztasd más, hatékonyabb eszközökkel történő kifejezésre – mondja ki a problémát („Tomi, idegesítesz, hagyd abba!”), esetleg kérjen segítséget egy felnőttől („Tomi bánt, segíts!”).
Győződj meg róla, hogy gyermeked megérti, hogy kitörései után szükség van rá, hogy bocsánatot kérjen. Lehet, hogy bocsánatkérése nem lesz őszinte, de ez nem baj, a lecke el fog jutni a tudatáig. A gyerekek érzelmeiben a szánalom gyakran megelőzi a dühöt. Idővel megtanul magától, őszintén elnézést kérni, ha bánt valakit.
Limitáld a tévénézéssel töltött időt!
A gyerekeknek szánt mesefilmek és más műsorok gyakran tele vannak hangos, erőszakos jelenetekkel, sokszor verekednek, lökdösődnek, csapkodnak bennük. Amikor tévézni engeded a kicsit, nézd vele te is és beszéljétek meg a látott szituációkat: „Szerintem ez nem volt szép tőle, hogy így akarta megszerezni az almát, szerinted?”. (Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ajánlása szerint a két év alatti gyermekeknek egyáltalán nem szabadna tévét nézni.)
Jutalmazd meg, ha jól viselkedik!
Ne csak akkor méltasd figyelemre, ha rosszul viselkedik, kapd el olyan pillanatokban, amikor magatartása dicséretes – például ha megkéri játszótársait, hogy a következő körben ő hintázhasson, ahelyett, hogy lökdösődéssel furakodna előrébb a sorban. Ne fukarkodj a dicsérő szavakkal („Annyira büszke vagyok rád, nagyon ügyes vagy, hogy megkérted őket!”), ezzel meg fogja tapasztalni, hogy mekkora ereje van a szavaknak.
Biztosíts lehetőséget, hogy levezesse a fölös energiáját!
Azt tapasztaltad, hogy a gyerek viselkedése rémessé válik, ha fölösleges energiáit nem vezette le? Ha egy örökmozgóval van dolgod, hagyj neki rengeteg szabadidőt (lehetőség szerint a szabadban), hogy kiszaladgálhassa magát, hogy leengedhesse a fáradt gőzt.
Ne szégyellj segítséget kérni!
Egyes gyerekek több figyelmet, törődést igényelnek, mint amennyit szüleik nyújthatnak számukra. Ha azt tapasztalod, hogy a kicsi magatartása gyakrabban rossz, mint jó, ha úgy látod, hogy viselkedésével megijeszti, felzaklatja játszótársait, hogy a te általad tett erőfeszítések nem elegendőek, keresd fel a gyermekorvosotokat. Ő ajánlani fog egy specialistát – egy tanácsadót vagy gyermekpszichológust, akivel együtt megfejthetitek viselkedésének okát és átsegíthetitek a problémán. Ne felejtsd el, gyermeked még nagyon fiatal, ha türelmesen foglalkozol vele, a verekedés és a harapdálás hamar a múlté lesz.
Hozzászólások