Nincs okod tehát aggodalomra, ha kicsinyed egyik nap „szerelmesen” érkezik haza az óvodából. Azonban az, hogy kibe lesz szerelemes a gyerkőc, igen eltérő a fiúknál és a lányoknál. A lányok már bölcsődés ill. óvodás korban gyakran esnek bele a csoport „rosszfiújába”, hiszen ők bátrak és erősek, mert elveszik a homokozó lapátot a másiktól, verekednek a bicikliért és szembe szállnak az óvó nénivel is, ha mi kérjük rá őket. Látod, nem csak a felnőtt nők rajonganak az ilyen pasikért...
A fiúknál ebben a korban még nem elsődleges a külső (bárcsak ez mindig így is maradna). A fiúk általában azokba a lányokba „zúgnak bele”, akikkel jót tudnak játszani, akiknek a haja vagy az illata az anyukájukra emlékezteti őket. És ez alól nem képeznek kivételt az óvó nénik sem. Hiszen ők szépek, okosak, játszanak és énekelnek velük, sőt, még az illatuk, a hangjuk vagy tapintásuk is emlékeztethet anyuéra.
A kislányoknál, pláne azokban a csoportokban, ahol ők vannak többségben, az sem ritka, hogy egymás között elosztják ill. beosztják a fiúkat. Megbeszélik, hogy ki éppen kibe szerelmes, hogy ki kivel osztozhat egy fiún, hogy kire fogja a jövő héten lecserélni. Más helyeken nem ilyen nagy a fluktuáció, vannak elválaszthatatlan fiú-lány párok is.
Fontos, hogy nagyon figyelj oda, hogy mit mondasz a szerelembe esett óvodás gyerkőcödnek! Ne felejtsd el, hogy a gyerekeknél ebben a korban még teljesen más szempontok számítanak a „párkeresésben”, mint később. Nem a szexis félistent, istennőt, vagy gyerekük leendő anyját, apját látják egymásban a gyerekek. Tartsd tiszteletben az érzéseit, akkor is, ha az elálló fülű Benit, vagy a görbe lábú Annát választja csemetéd. Ha nem így teszel, könnyen elveszítheted a bizalmát, és később, akár tinédzser korban is hiába faggatod majd, nem fogja megosztani veled szerelmi ügyeit. A pszichológusok szerint az óvodáskori szerelmek és csalódások az egész életünkre kihatnak – persze nem olyan komolyan, mint a felnőtteknél. Az mondjuk nem baj, ha a gyerekek már kicsi korban érzelmeket táplálnak a másik nem iránt, hiszen ezek az első lépések a valódi férfi és női lét felé. A kislányok elkezdenek lányos szerepeket játszani, a fiúk pedig a nekik való fiús szerepekben tanulják és fedezik fel önmagukat. A gyermekek nővé vagy férfivá érése hosszadalmas folyamat, amit nagyon sok külső és belső tényező befolyásol. Hogy miként tekintünk önmagunkra, milyennek látjuk magunkat, hogyan éljük meg ezt a változási folyamatot, nagymértékben függ attól, hogy milyen minták vesznek körül bennünket elsősorban otthon, de erőteljes hatással bír a kortársak velünk szembeni viselkedése és szemlélete, valamint a média is.
Ebben a korban a szerelem igenis komoly érzelmeket jelent, de a gyerek ilyenkor még nem a tényleges személybe, hanem egy eszményképbe szerelmes. S mi a teendő, ha azzal áll elő az ötéves kislányod, hogy Ádám megkérte a kezét, és össze fognak házasodni, és négy gyerekük lesz, meg legalább három kutyájuk? A legrosszabb, amit tehetsz, ha kineveted ill. ha nem veszed elég komolyan. Ezekről a dolgokról úgy kell beszélni óvodáskorban a gyerekekkel, mint a valóság részéről. És vigasztalni őket, ha Ádám egyszer csak egy másik lány kezét is megkérné – feltéve, ha szüksége van rá. Mert gyakran megesik, hogy az ovisok elég érettek ahhoz, hogy elfogadják „párjuk” döntését, és a szakítás után viszonylag rövid időn belül találnak maguknak másik férj- vagy feleségjelöltet.
Vannak azonban olyan példák, amelyek azt támasztják alá, hogy igenis létezik szerelemnek nevezhető kötődés ebben a korban is. Különös szimbiózis figyelhető meg Gerda és Ati között. Náluk szóba sem jöhetne az osztozkodás, a megcsalás vagy a szakítás kérdése – lassan három éve elválaszthatatlanok. Együtt reggeliznek és ebédelnek, odaadják egymásnak a süteményüket, együtt játszanak, együtt alszanak. Ha egyikőjüknek nincs kedve fogócskázni, a másik sem áll be. Ha egyikőjük megbetegszik, a másik képes egyedül játszani addig, amíg meg nem gyógyult a párja.
Az ovisszerelem komoly érzelmeket mozgat meg, nem szabad kinevetni őket, hogy „kicsi vagy te még ehhez”. A felnőttekhez hasonlóan a gyerekeket sem lehet lebeszélni választottjukról, nem szabad „intézkedni” helyettük. Hiszen mikor máskor foglalkozna vele, ha egyszer most történik a dolog? A választást is rájuk kell bízni, arról pedig pláne nem szabad beszélni, hogy több fiú/lány is lesz az életükben, hiszen az ilyen korú gyerekek – általában – azt látják, hogy a mama számára is egyetlen fiú létezik: a papa. És azt se felejtsük el, hogy a kicsik számára a leghitelesebb információforrás a mese. A mesében sem számít a kor, a státusz, a társadalmi helyzet, hiszen a szegény legény is elnyerheti a királylány kezét, ill. a királyfi is feleségül veheti a szolgáló leányt (és emellett egyikőjük sem csapodárkodik) hagyjuk meg mi is a gyerekeknek is a szabad párválasztás örömét.
Hozzászólások