Hiszti?!

Dac vagy hiszti?

Nem mindig sikerül jól behatárolni, hogy az adott szituációban vajon dacról, vagy hisztiről van szó... Ez egyáltalán nem mellékes, hiszen más-más megoldási módot, kezelést igénylnek. Lényeges, hogy meglásd a különbségeket az életkori helyzetekből fakadó dac és a manipulatív, hisztis magatartás között.

Az első dackorszak kezdete egy éves kor körülire tehető, amikor már sok mindent meg tud csinálni, de a fizikai képességei még nem állnak arányban saját elképzeléseivel. Ez azt jelenti, hogy abbból fakad a pici gyermekek viselkedése, hogy gondolati világa és cselekvőképessége között akadályozottság tapasztalható. Ilyen például, hogy képileg tisztában van azzal, hogyan kell felhúzni a cipőjét, de nem képes ezt könnyedén megvalósítani.

A dacos viselkedés a szülőkből mindig kivált valamilyen reakciót. Leginkább azt, hogy a kezdeti ellenállás ellenére végül mégiscsak a gyermeki akarat teljesül. Ennek felismerése a gyermek részéről aztán oda vezet, hogy a nagyobbacska, 3 év körüli csöppségek fegyverként kezdik használni a felfordulást okozó magatartást (kiabálást, ordítós sírást, földre rogyást, rugdosást) céljaik eléréséhez. Ha pár alkalommal sikerül elérniük céljukat, valóságos kis zsarnokká növik ki magukat. Később ez a viselkedés átalakul gyermek-szülő játszmává, és akár egy egész életen át játszható: a gyerek duzzog egy kicsit, a szülő enged a gyermeki akaratnak.

Mi okozhat dühkitöréseket?

csalódottság: ha a kicsi nem ér el valamit, vagy a megkaparintott tárgyat elveszed tőle

fáradtság vagy éhség: mint tudjuk, ezek a problémák sok felnőttnél is ingerültséget váltanak ki, nem hogy egy kisgyereknél

érthetetlen okok: a szülők kedvence

Megelőzés

A hiszti elkerüléséhez fontos, hogy ismerd gyermeked gyengéit, légy tisztában vele, hol, mikor, miért várható. Így előrelátó lehetsz, és elébe mehetsz a dolgoknak. Például, ha a játszótérre indultok, gondold át, milyen játékokat visztek magatokkal, mert a túl feltűnő, érdekes játék a többi gyerek érdeklődését is felkelti, és elkerülhetetlen lesz a gyermeki csatározás. Útközben váltsatok szót arról is, hogy mások játékát nem lehet elvinni, legfeljebb kipróbálni, ha ő megengedi.

Ha rászoktatod, hogy mindent meg lehet beszélni, és áttértek a „megbeszélés alapú tárgyalásra”, akkor javulás várható a viselkedésében.

Ha már elszabadultak az indulatok

Az első reakció, ami a dühkitörések alkalmával általában beindul a szülőnél, az a szégyen, és a másoknak való megfelelés. Ez azonban semmiképp nem lehet jó taktika, próbálj meg csak a gyermekre koncentrálni!

Dac esetén türelemmel állj a dologhoz, figyelemeltereléssel, bolondozással oldd fel a feszültséget, illetve várd meg, míg a kicsi megnyugszik, és azonnal lépj is túl a dolgon. Ha észleled, hogy itt már hiszti és játszma esete forog fenn, akkor a következőket teheted:

Eltereled a figyelmét, valami érdekes dolgot mutatsz neki.

Megbeszéled vele, hogy a csoki helyett kap egy műzliszeletet. Fő a kompromisszum, és az ígéret betartása.

Tégy úgy, mintha észre sem vennéd a dühkitörést! Ne vigasztald, ne szidd le, csak hagyd, hogy maga nyugodjon meg.

Ha nem érted, hogy mi lehet a pöttöm problémája, kérdezz! A helyzet sokkal könnyebb, ha kicsi már ki tudja magát fejezni. A megfelelő kommunikációval nagyon sok kellemetlen helyzet kiküszöbölhető.

Sok könyv ajánlja a „meglepetés ereje” módszert. A szakértők szerint ennek lényege, hogy kimozdítsd a rosszcsontot a hisztis állapotból. Mikor már a kommunikáció is lehetetlenné válik, fordítsd fejjel lefelé, vagy fröccsents rá egy kis vizet.