Mindenki másképp csinálja
A hazai tradíció szerint december 6-án jár a piros ruhás öregúr, s a csemeték tisztára suvickolt cipőjébe, csizmájába azok érdemeinek megfelelően édességet, illetve virgácsot rejt. Bár a népszokás eredetét Európa-szerte ugyanúgy mesélik – Szent Miklós püspök egy erszényre való aranyat csempészett egy szegény ember ablakába, megmentve ezzel annak három lányát a tisztességtelen pénzkereset szükségességétől –, már az óvodások is szembesülnek vele: a Télapó nem ugyanúgy jár minden családnál, néhol ráadásul Jézus születésének ünnepén is beköszön.
Ami mégis közös
„Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró” – éneklik a kicsik a Mikulás közeledtével, elárulva, hogy mi tartozik a klasszikus Mikulás-csomagba. Az ötvenen túliaknak valóban a gyümölcsök jelentették a december eleji ünnep gasztronómiai kényeztetését, a fiatalabbak pedig alighanem minden évben édességre vágytak. Manapság hihetetlen választékban kaphatóak a boltokban a különféle alapanyagból készült csokoládémikulások és -krampuszok, valamint akár gondosan összeállított, kész csomagok közül is válogathatunk.
Mikor jár a Mikulás?
Huszonévesként emlékszem, milyen sértődésig fajuló veszekedést okozott alsó tagozatban a többiek között, hogy vajon december 5-én vagy 6-án éjjel jár-e a Télapó, s egyáltalán szabad-e őt így hívni, vagy kizárólag Mikulásnak lehet szólítani. Az egyik gyermeknél az számított otthon természetesnek, hogy piros fóliába rejtett, szerény pakkot kap, míg a másiknál méteres plüssmacival kiegészített, márkás édességhegy tűnt normálisnak. A határokat az elvek és a pénzügyi lehetőségek határozzák meg, ám a lényeg minden esetben egy: a legenda őrzésével örömöt szerezni a gyerekeknek.
Nincs szabály arra vonatkozóan, meddig érdemes a Mikulás, illetve a Jézuska mesevilága mellett kitartani, ám tény, hogy minél tovább, annál jobb. Elvégre a csodákba vetett hit segít a lelki fejlődésben, és fejlődéslélektani szakértők szerint megvédi a csemetéket a negatív környezeti hatásoktól. Az ünnepek esetében például attól, hogy ugyanolyan anyagias kötelességhalmaznak lássák a decembert, mint a legkiábrándultabb felnőttek. Persze, fölmerül a kérdés, hogy mit lehet mondani az áruházi és utcai Télapók tucatjainak láttán. „Ők segítenek az igazinak” – hangzik a legpraktikusabb felelet, amit annak idején én is megkaptam. Ha a kicsi megneszeli, hogy a szüleinek is köze van az ajándékozáshoz, akkor ugyanez a válasz használható. A Jézuska láthatatlanságának oka pedig, hogy ő a Mennyországban lakik, és onnan küldi nagy szeretettel a csomagokat karácsonykor.
Boldog reggel szenteste helyett
Az ezredforduló érdekes változást csempészett az ünnepekbe: már kiskamaszként is ismertem olyan családot, ahol hetekkel hamarabb felállították a karácsonyfát, hogy tovább gyönyörködhessenek benne. Míg a döntő többségnek december 24-én, azaz szentestén hozta a fenyő alá a várva várt ajándékot a Jézuska, akadt, aki aznap vagy 25-én reggel ébredt arra, hogy dobozok rejtőznek az ágya mellett. Valamennyi történet közül a kandallópárkányra szegezett térdzokniba csúsztatott boríték volt számomra a legemlékezetesebb, mivel az állt a legtávolabb a karácsonyról alkotott eszményképemtől.
Az ételsorról, a háttérzenéről és a vendégjárásról ugyancsak változatos élménybeszámoló következett a téli szünet után: a halászlétől, illetve a töltött káposztától kezdve az angol pudingig mindenféle került az asztalra, sőt, néhol még az amerikaiak hálaadás napi óriáspulykája is odakeveredett valahogy karácsony este. Míg az egyik családnál a fát körülállva énekelt Mennyből az angyal teremtette meg a bensőséges légkört, máshol több hangszóróból dübörgött a diszkósra hangszerelt Jingle Bells. A rokonokat pedig vagy szívesen várták, vagy nem, de mindkét esetben mosolyogni kellett.
A szeretet a lényeg
A „kellett” kifejezés annyira meglepett, hogy azóta sem győzöm csodálkozni rajta. Hiszen milyen ünnep az, amit még a legkisebbek is kötelességek sorozataként élnek meg? A meghitt hangulathoz elengedhetetlen a pozitív hozzáállás, a jóra való nyitottság és a megfelelési kényszer leküzdése. Éppen ezért nyugodt szívvel tanácsolom mindenkinek: adventkor ne csak a ház díszítésére, az ajándékokért való rohangálásra és a sokfogásos ünnepi menü megtervezésére figyeljen, de a lelkét is öltöztesse föl – mert a szeretettel adott meglepetés és étel éri a lehető legtöbbet, akármilyen történeti háttér társul hozzá. Mindegy tehát, hogy karácsonykor a Magyarországon megszokott Jézuska vagy az angolszász Mikulás köré építjük a mitológiát: a lényeg, hogy a gyermek érezze a mesevilág örömét.
Forrás: Marmalade.hu
Hozzászólások