A hajtépés oka
Hajtépés, rugdosás, kapálózás, harapás – így próbálják a kicsik érzéseiket kifejezésre juttatni, felhívni magukra környezetük figyelmét. Mark W. Roberts, az idahoi állami egyetem pszichológia professzora szerint három gyakori oka a van az említett viselkedésnek.
A kicsi, 12-18 hónapos babáknál egészen egyszerű a magyarázat: felfedezték, hogy mi az, amivel figyelmet kapnak, amit újra és újra el akarnak érni. Roberts professzor szerint ez náluk pontosan olyan, mint a lámpa fel- és le történő kapcsolgatása vagy egy olyan játék ütögetése, melyből felugrik valami. Tépnek, az idősebb testvér kiabál – megvan a móka. A másik ok, amiért hajat tépnek, hogy elmulasszák a rossz dolgokat. Ha valaki körbenyüzsgi őket, esetleg elveszi a játékukat, kinyújtják a kis kezük, belecsimpaszkodnak és húzzák a másik haját: erre válaszul a „rossz dolog” megszűnik.
Végül, a 2-3 éves, nagyobbacska gyerekeknél a kognitív képességük fejlettségéből adódóan már képesek kikövetkeztetni, hogy mi lesz egy szituáció kimenete, így ők maguk is befolyásolni tudják azt... Például hajtépéssel.
A professzor a következő példával illusztrálja ezt: az idősebb testvér elveszi az utolsó sütemény, mire a kicsi elkezdi tépni a nagyobbat, aki erre kiabálni kezd. Ha ez bekövetkezne, lépj közbe és vedd rá a nagyobbat, hogy osszák el a süteményt (így a kicsi abbahagyja a hajtépést). Ami azonban ennél is fontosabb, hogy a ezzel a nagyobbat arra készteted, hogy legközelebb kétszer is meggondolja, hogy elvegye-e az utolsó sütit.
Mutass érdektelenséget!
Az egyik megoldás, hogy leszoktasd gyermeked eme helytelen viselkedéséről, ha teljes meggyőződéseddel előadod, hogy mindegy, mit csinál, nem fogja megkapni. Ha tudomást sem veszel a hajhúzásról, nem éri el, amit akart. Bárki essen is a kicsi „fejbőrmasszázsának” áldozatául, igen valószínű, hogy a kicsi által kíván módon fog viselkedni, és csak egyre rosszabbá fog válni, hiszen megtanulja, hogy ezzel bármit elérhet, amit csak akar. Ha túl messziről közelíted meg a szituációt, esetleg túlzottan a dolgok mélyére próbálsz látni, lehetséges, hogy pont a kezére játszol. A kisgyerekek még nem értik meg egyes helyzetek szociális hatások összetettségét, az egyetlen dolog, amit megtanulnak nem más, minthogy a hajtépéssel elérik, hogy megkönyörülsz rajtuk és megkapják, amit akarnak. Ehelyett mutass érdektelenséget, fordíts visszájára a dolgot: ha elkezdi húzni a testvére haját egy játékért, vedd el tőle és add vissza a tesónak, közben pedig magyarázd el a kicsinek, hogy nem szabad a másik haját tépni.
Beszéljétek meg!
Amikor letelt az egy-két perces „gondolkozási idő”, beszéljétek át a szituációt a kicsivel. Ez akkor is fontos, ha a picur verbális képessége még nem túl fejlett, hiszen ebből is látni fogja, hogy a problémamegoldás legjobb módszere nem a hajhúzás, hanem azok megbeszélése. Kérdezd meg tőle, hogy milyen „bűnt” követett el ill. hogy miért volt ez hiba. Ne aggódj, ha a kicsi csak annyit válaszol, hogy büntetést kapott érte. Ez a reakció teljesen normális, nekünk kell tehát kimondani helyette, hogy „Igen, büntetést kaptál érte, és fogsz is, ha legközelebb is húzod valakinek a haját. Meg kell tanulnod, hogy ne húzd mások haját, mert ezzel bántasz másokat, mert ez fáj nekik.”
Ez a folyamat nagyon fontos, azonban ne várj túl sokat a módszertől. A kicsik így tanulják meg – valamit újra és újra elkövetve és a büntetést újra és újra átélve – hogy mit szabad és mi sodorja őket bajba. A te feladatod mindössze annyi, hogy légy konzisztens és ne húzd fel magad, csak használd napról napra ugyanazt a figyelmeztetést.
Ahogy a kisgyerek verbális kommunikációja fejlődik, segíthetsz neki a probléma megoldásában azzal, hogy ha megint előfordulna, hogy valaki hajába csimpaszkodik, beszéld meg vele, hogy milyen alternatívákat használhatna. Ha a nagyobb testvére parancsolgat neki játék közben, tanítsd meg, hogy mondjon inkább nemet ahelyett, hogy nekiesne a hajának. Ha már viszonylag jól beszél, részletezze, hogy mit szeretne, például: „Én most szeretnék azzal játszani.”
Szoktasd le!
Nincs helytálló bizonyítéka, hogy a két évnél kisebb gyereknél működne az a módszer, amely szerint időt adunk neki, hogy átgondolja, amit csinált és megnyugodjon. Így az ilyen piciknél a legbiztosabb módszer a konzisztens figyelmeztetés alkalmazása: óvatosan üss rá a kezére, miközben figyelmezteted, „Nem, ilyet nem szabad csinálni, mert ez fáj!”. Ha kicsi már elmúlt két éves, magyarázd el neki, hogy ez a viselkedés nem elfogadható és alkalmazd a fent említett módszert. Ültesd le egy székre (lehetőleg mindig ugyanoda), mondd el neki, hogy ez a magatartás nem helyes és kérd meg, hogy most pár percig gondolkozzon el rajta, hogy miért is csinálta ezt. Ezalatt maradj a helyiségben, de ne szólj hozzá, érezze, hogy most büntetésben van, hogy rosszat csinált. Ezt a módszert más problémák esetén is alkalmazhatod – amely lényegében a régebbi sarokba állítási módszernek feleltethető meg.
Ne húzd cserébe az övét!
Ne jusson eszedbe, hogy azzal, ha te is húzgálni kezded az ő haját, megtanulja, hogy ez fáj és nem szabad csinálni. Ez a régimódi módszer visszafelé sülhet el, hiszen pont azt a viselkedést modellezi, amiről le akarod szoktatni. Azért tépi valakinek a haját, mert valamilyen változást akar kicsikarni valakitől – a testvérétől, hogy adja vissza a játékát. Ha te ezzel szemben azért húzod meg az ő haját, hogy ő abbahagyja ugyanezt, arra tanítod, hogy ezzel a módszerrel elérheti a célját. Az ötlet, hogy azzal, ha megtapasztalja az általa okozott fájdalmat, szintén nem működik, mivel az empatikus érzékük még nem elég fejlett ahhoz, hogy felfogjanak hasonló kapcsolatokat.
Címkék:
Hozzászólások