Lemaradtál cikksorozatunk első részéről? Most gyorsan bepótolhatod, mielőtt tovább olvasnál! Katt: Mondókák, versek, dalok I.
Ha valami fáj
Ugye veled is előfordult már? A babáddal történt valamilyen kis baleset… Lehet, hogy csak elesett, vagy akár lebukfencezett az ágyról. A kicsi nem is a fájdalom miatt sírt, hanem ijedtében. Körülötted pedig megszűnt a világ, rohantál „életet menteni”, felkaptad, és babusgattál, mormoltál, ütemesen ringattál jobbra-balra. Egyszóval mindent megtettél a gyógyulás érdekében! A hangod gyógyír a gyermek számára, és gyógyír számodra is. Egymásra hangolódtok érzelmileg, és energetikailag – ez a fajta fájdalomenyhítés ösztönösen működik az édesanyákban.
A következő dalocskákat énekelheted fájdalomenyhítés céljából:
Áj, báj, kecskeháj, jól megkenjük, majd nem fáj! (Ennek a gyógyító dalocskának akkor van a legnagyobb hatása, ha lassan kezded el énekelni, simogatva a fájó testrész környékét, jó sokszor, fokozva a tempót. A végén pedig csak a „majd nem fáj” részt egyre halkulva.)
Áspis, kerekes, úti füves, leveles, bíbola, bíbola, pacs, pacs, pacs. (Lassan körözgess a tenyerében, majd rajzol úti füvet a tenyerébe. A „pacs, pacs, pacs” résznél paskolgass a tenyerébe.)
Altass dallal!
Régen, a falvakban szinte annyi altatódal volt, ahány ház, hiszen az édesanyák maguk találták kis a kis dallamíveket. Olyan szavakat énekelgettek, amelyeket a baba nagyon is jól ismert (mama, papa, tejecske, párna, kutya, vásár). Ezeket az álom és ébrenlét határán dúdolgatták az édesanyák, nagymamák.
Szerencsére sok ilyen altatódal maradt ránk az ország minden területéről:
Tente baba, tente, a szemedet hunyd le, aludj ingó-bingó, kicsi rózsabimbó, alszik az ibolya, csicsíja, babája.
Szempilládra álom szakad, karjaimban elringatlak, álmodban is takargatlak. Most a hátad, most a hasad, meg ne fázzon a kis falat! Szűk takaró ez a világ, ha nem én igazítom reád!
Aranykertben aranyfa, aranymókus alatta. Aranybaba szundikál, aranyszúnyog muzsikál. Cini-cini kisbaba, édesanya csillaga.
Deríts jókedvre!
Ha a picur szereti, bármikor lehet mondókásat játszani! A babák általában különösen élvezik, ha a játék valamilyen csattanóval (csiklandozás, felemelés, leguggolás, megpaskolás) fejeződik be. Ismételgess gyakran, hogy a kicsi újra és újra átélhesse az örömteli mókát!
Íme, néhány vidám mondóka:
Mókus ugrál fenn a fán, jó a kedve, oly vidám. Hogyne lenne oly vidám, mogyorót lát ott fán. Ízlelgeti, megeszi, ha teheti, jól teszi.
Volt egyszer egy kicsi törpe, belenézett a tükörbe, látta, hogy a lába görbe, többet se néz a tükörbe.
Rajzolok egy kerekecskét, gömbölyűre, mint a zsemlét, kerekecskén kis gombocska, akárcsak egy baba volna, gombocskának két nagy füle, vajon mi néz ki belőle? Bajuszkája, farkincája, kerekecske, gombocska, itt csücsül a nyulacska.
Olvasnál hasonló cikkeket is? Ajánljuk figyelmedbe Varázspálca rovatunkat!
Hozzászólások