Az ovisok csillogó szemekkel, elvarázsolva, lelkesen és élményekre nyitottan vesznek részt a foglalkozásokon. Hetek óta a Boci, boci tarka gyermekdal hangzik fel a REÖK második emeleti kiállítótermeinek csendjében: a délelőtti múzeumpedagógiai foglalkozásokra látogató ovisok egyik kedvenc képe Zombory Lajos tehenet ábrázoló festménye a Közös értékeink tárlaton. Egy kislány kezdett el hirtelen ötlettől vezérelve énekelni előtte, azóta Ale Ildikó múzeumpedagógus – ha a kicsiknek van hozzá kedve – beépíti a programba a dalolást is.
„Már a foglalkozás kezdetén látszik a gyerekeken: remegő izgalommal várják, mi fog történni a termekben. A képek néha akkora hatást tesznek rájuk, hogy mindenképpen meg szeretnék érinteni őket – meséli Ale Ildikó. – Persze nem tehetik, mert már a bemutatkozáskor beavatom őket a tárlatlátogatás szabályaiba. Amikor olyan mondat hangzik el egy ovis szájából bizonyos képek előtt, hogy: Istenem, de gyönyörű!, azt pedagógusként nagyon jó hallani.”
Az ovisok és óvónők lelkesedése mellett a profán adatok is azt mutatják, hogy érdemes energiát fektetni a projektbe. Az ingyenes, csoportoknak szóló program tavaly novemberben indult a REÖK-ben, azóta több mint 1300 kisgyermek látogatta meg az időszaki kiállításokat. „Ez a szám példátlan eredmény az ilyen jellegű szegedi foglalkozások tekintetében, nagy sikerként értékelem – mondja büszkén Bátyai Edina, a REÖK-öt működtető Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója. – Rendkívül fontosnak tartom a gyerekek művészetekre való nevelését. Fel kell ismerni azt, hogy már egészen kis korukban kötelező komolyzenei koncertekre, színházi előadásokra, kiállításokra vinni őket, mert csak így szokhatnak hozzá és kedvelhetik meg a kulturális programokat, a minőségi szórakozást.” Az igazgatóasszony hozzáteszi, nagy öröm, hogy a foglalkozásoknak Szegeden kívül is híre ment. Februártól ugyanis már vidéki óvodák is csatlakoztak a programhoz: Deszkről és Sándorfalváról is jöttek csoportok.
A foglalkozásokról
Az ovisoknak szóló múzeumpedagógiai foglalkozások legfőbb célja, hogy a kicsiket bevezesse a képzőművészet világába. Lényeges, hogy eredetiben találkoznak az alkotásokkal. A foglalkozások ismerkedéssel kezdődnek, Ildikó bemutatja a REÖK-öt, kérdezgeti őket, jártak-e már kiállításon valaha, milyen különbségeket fedeznek fel a palota és más épületek közt. Az egymásra hangolódás, a bizalom felkeltése után a kiállítótérben egy-egy képről beszélgetnek alaposabban. „Egyszerű képelemzésekre helyezem a hangsúlyt: milyennek találják a műalkotások hangulatát, kik szerepelnek a képen. Emellett megismerkedünk a festészeti műfajokkal – így a tájképekkel, csendéletekkel, portré-ábrázolással – és a technikákkal is. Az idő legnagyobb részét egy teremben töltjük, így könnyebben koncentrálhatnak, nem kalandoznak el annyira, viszont az egész tárlatot meg kell nézzék ahhoz, hogy teljes képet kapjanak a kiállításokról."
Az egyértelműen látszik és nem is nagy meglepetés Ildikó szerint, hogy a figurális ábrázolás könnyebben megfogható számukra. Az absztraktabb alkotások esetében a múzeumpedagógus feladata, hogy rávezesse őket az értelmezés kulcsára. Ilyenkor általában tapasztalati úton közelítenek a művekhez. Pataki Ferenc Kézjegy kiállításán a „Csend világa” című kép előtt Ildikó arra kérte a kicsiket: csukják be a szemüket, és úgy gondolkozzanak azon, mit jelent nekik a csend, majd ezután próbálták meg értelmezni amit láttak. Így ugyanis kizárhatják a külvilágot, és jobban meg tudják figyelni milyen is a csend. A szituációs játékok alkalmazása sem ritka a programban. Kukovetz Nana Párizsi kalapszalon című képéből merítkezve például a gyerekeknek a kalapszalonba kellett képzelniük magukat, ott megrendelni, és ezáltal jellemezni a vágyott fejdíszt.
A foglalkozások menete az életkornak megfelelően alakul. Ildikó arra is törekszik, hogy a kicsik a képeken keresztül megtanulják kifejezni magukat, egyéni véleményformálásra legyenek képesek és indoklásaikat is meg tudják fogalmazni. Mindez persze későbbi életszituációkra is kihat, a gyerekek nagy része pedig élményeket, érzéseket könnyen befogadó felnőtté válik. A cél alapvetően az, hogy felébredjen a gyerekekben a művészetekre irányuló érzékenység, formálódjon az ízlésük, mindemellett pedig kialakuljon bennük a tárlatlátogatás kultúrája. Ildikó tapasztalataira alapozva azt mondja: a gyerekek feloldódnak a képek fizikális-valóságos jelenlétében, csodálkoznak, megdöbbennek, azonosulnak a témával vagy éppen negatív viszonyulásuknak adnak hangot: érzelmi kivetüléseik egyértelműek, szinte katartikus pillanatokat élnek meg.
„Az sem kizárt, hogy alkotó felnőtt lesz néhányukból. A foglalkozások végén, a program rajzos része során a tárlaton látható, kiválasztott képet tudják a minőségi eszközök – színes ceruza, pasztell, olajpasztell, színes papír – segítségével továbbgondolni. Sok olyan gyerek van, aki nagyon bátran rajzol, szinte tökéletes térkitöltéssel. A gyerekek által készített legjobb rajzokat egyébként a REÖK egy mini-kiállítás keretében tervezi bemutatni hamarosan.”
A gyerekek rendkívüli asszociációs képessége a képek elemzése során is megmutatkozik. Sok nyitott és érzékeny gyerekkel találkozik, aki bátran közli véleményét az alkotásokról. Persze az is előfordul, hogy egy-egy gyerek zárkózottabb. Ők általában csak suttogva, négyszemközt közlik értékítéletüket.
Sokan érkeznek olyan óvodából, amely speciális művészeti programot visz. Szitás Eszter, a Temesvári körúti ovi pedagógusa is egy ilyen intézményből hozta a gyerekeket. „Nálunk az óvodai nevelés művészeti eszközökkel egészül ki, az a célunk, hogy a gyerekek érzelemvilágát fejlesszük – magyarázza. – Ehhez nagyon jól kapcsolódik a REÖK foglalkozása. Ildikó remek, képzett múzeumpedagógus, a gyerekek el voltak bűvölve a foglalkozástól. Kitűnően megtalálja velük a hangot, folyamatosan biztosítja, hogy a figyelmük éber maradjon.” Az óvónő úgy látta: a kicsik nagy élményként raktározták el a REÖK-ben töltött egy órát, több szülő is jelezte, hogy otthon lelkesen mesélték a látottakat és hallottakat.
A korábban említettekhez képest kevésbé felvillanyozó adat, hogy a havonta érkező gyereklétszámot figyelembe véve korábban nagyjából csupán egy-két százalék járt már szülőkkel a REÖK-ben. Ami még ennél is megdöbbentőbb, hogy az óvodapedagógusok tekintetében még rosszabb az arány. A gyerekeken keresztül azonban az óvónőkre, szülőkre nézve is motiváló erő a múzeumpedagógiai foglalkozás.
Bátyai Edinára korábban olyan nagy hatást tett egy külföldi tapasztalata, hogy akkor határozta el, a REÖK-nek is igyekeznie kell ezt a művészetszeretetet beleplántálni a legfiatalabb nemzedékbe. Egy híres londoni kiállítóházban egy tucat gyerek a földön fekve, elmélyülten és élvezettel nézelődött, rajzolgatott a műalkotások előtt, miután a kis csapat tátott szájjal hallgatta végig a múzeumpedagógus elmélkedéseit egy-egy képről vagy szoborról. Úgy tűnik, ami fejben megfogalmazódott akkor, gyakorlatban is teret nyert a REÖK-ben. A múzeumpedagógiai foglalkozásokra olyan nagy az érdeklődés, hogy a havonta rendelkezésre álló tizenhat ingyenes foglalkozást kivétel nélkül igénybe veszik az intézmények, a foglalkozás sorozat harmadik hónapjára pedig sikerült elérni, hogy az óvónők már a program végén időpontot egyeztetnek a következő havi alkalomra. Ráadásul sokkal többen jönnének a havi tizenhat csoportnál.
Jelentkezés a múzeumpedagógiai foglalkozásokra
A foglalkozásokra bárki jelentkezését szívesen fogadja a REÖK a [email protected] e-mail címen.
Hercegnő a REÖK-ben
A palota fogalomhoz köthető mese-asszociáció érdekes ötletre sarkallta Ale Ildikó múzeumpedagógust. Tapasztalatait a muzeumpedagogia.blogspot.com oldal posztjában is kifejtette. „Életre keltettem egy hercegnőt, aki szerepjátéka erejével, jelenlétével rabul ejti az óvodás korosztályt. A kiállítótéri munka és a rajzos feladatok után a foglalkozás végére időzítem a nagy találkozást - ettől függetlenül az épület látványa és a palota szó hallatán a gyerekek már a bevezető részben a herceg, a hercegnő esetleges létezésére kérdeznek rá. A hercegnő megjelenik az első emeleti hídon, észrevesz bennünket, örömmel üdvözöl mindenkit, majd rövid párbeszéd zajlik közöttünk, a gyerekek is megszólítják. Többnyire döbbenten, ámulatba esve fogadják. Az egyik kisfiú például egyszer izgatottan, levegő után kapkodva fordult hozzám és azt mondta: Azt hittem, mindjárt megáll a szívem!. A hercegnővel folytatott párbeszéd arra irányul, hogy kiderítsük: a hercegnő valójában nem itt lakik, de nagyon szeret idejönni és minden kiállítást megnéz. Pedagógiai célom igazolást nyert, amikor az egyik anyuka minap felhívott. A kislánya ismét találkozni szeretne a hercegnővel, de ha esetleg éppen dolga van és nem lesz a REÖK-ben, azért akkor is eljönnek, és megnézik a képeket, amelyeket a hercegnő látott.”
REÖK Gyerök Kör
Kéthetente szombaton akár nagyobb gyerekek is bepillantást nyerhetnek a képzőművészetek világába Ale Ildikó vezetésével. A REÖK Gyerök Körön az óvodásoktól a felső tagozatosokig várják az egyéni érdeklődőket. A gyerekek az óvodás foglalkozásokhoz képest részletesebben elemző módon fedezhetik fel az időszaki kiállítások világát, a művészettörténeti vonatkozásokat, stílusjegyeket. A gyerekek – miután megismerkedtek a tárlatok anyagaival – egyéni rajzos ötleteikkel kapcsolódhatnak kedvenc képeikhez. Rengeteg izgalmas élmény vár rájuk: legutóbb például Pataki Ferenc festőművész kalauzolta az iskolásokat saját alkotásai között. A REÖK Gyerök Kör foglalkozásai 10:30-kor kezdődnek és 700 Ft-ba kerülnek.
Helen Doron kézműves matiné
Számos egyéb REÖK-program segíti a művészetek megszerettetését a fiatalokkal. A Helen Doron nyelviskola és igazgatója, Durgonics Gábor által támogatott, ingyenes, kéthetente szombaton megtartott matinék is ezt a célt szolgálják. A gyerekek – kisebbek és nagyobbak – a foglalkozásokon különböző szezonális kézműves tevékenységeket űzhetnek.
Hozzászólások