A félelemről
A gyermekkori félelem bizonyos mértékben természetes, azonban szélsőséges esetben szervi tüneteket is generálhat. A gyermek félelme nem csak képzelgés, hanem egy olyan erő, amely akár még a testi folyamatokra is hatással lehet.
Mitől fél a gyerek?
Pólyáskorában két dologtól fél: a bizonytalan testhelyzettől (például ha egy ügyetlen nagybácsi nem eléggé biztos fogással emeli fel őt) és az erős hangtól. E kétféle félelem tágul az életkorral. A gyermek fél, hiszen kicsinek érzi magár az ismeretlen, nagy világban. És fél az ijesztéstől, amit először csak az erős hang, később pedig bármilyen más fenyegetés jelent számára. Tehát ez lehet a gyerekkori (és nem csak gyerekkori) félelem kettős eredete: a bizonytalanság és a fenyegetés.
A három éves gyermek a külvilág valamennyi ingerére képes reagálni, sőt, ha valami felkeltette a figyelmét, akkor arra nem képes „nem reagálni”. Nem csak a külvilágra, hanem belső gondolataira is nagyon érzékeny. Megéli azt is, ami még csaj sejtés, ami belül történik meg (képzeleti képeket, hangulatokat, szorongásokat, vagy örömöt váltanak ki benne a belső történések).
Fenyegetés
Tudod, kell, hogy – bármilyen furcsán is hangzik – a gyerekek hét-nyolc éves korukig elhiszik, amit mondanak nekik. Tehát, hiába tűnik elsőre nagyon hatékony és energiatakarékos módszernek a kicsi ijesztgetése, mégse tedd!
Te tudod, hogy amivel a picurt megijeszted (például: "Azonnal vedd fel a sapkád, különben elvisz a zsákos!") az nem igaz, de a gyerek átéli, hogy igaz! Pontosabban mondva: a kicsi nem magától a zsákostól, boszorkánytól, kapanyányi mónyóktól fél, hanem a félelmét ezekkel az alakokkal tudja jól kifejezni. Ha a mesében találkozik velük, akkor a végén úgyis minden elrendeződik, a világ a helyére kerül. Azonban, ha a való életben jönnek elő ezek a lények, történések, akkor valódi, maradandó szorongást eredményeznek.
Elrettentő példák
Téged ijesztgettek valamivel kiskorodban? Rád milyen hatással volt? A legtöbben erre a kérdésre azt válaszolnák, hogy még ma sem tudnak jó szívvel nevetni a sok-sok évvel ezelőtti (alaptalan) szorongásaikon. Ezek a félelmek sokszor egy életre beivódnak az ember képzeletébe, gondolatvilágába, és még felnőttként sem képes szabadulni a „Vigyázz, mert ha nem leszel jó, elviszlek a fogorvoshoz!” és ehhez hasonló intelmektől.
Mi összegyűjtöttünk néhány elrettentő példát, melyeket véletlenül se alkalmazz!
„Széttéplek, mint a halat!”
„Elvisz a zsákos!”
„Eljön érted a rendőrség!”
„Intézetbe adlak!”
„Már viszlek is a lelencbe!”
„Nem hoz ajándékot a Télapó!”
„Elvisz a krampusz!”
„Legyél jó, különben kutyavilág lesz!”
„Jön a mumus!”
„Jön a mókár!”
Hogyan kell bánni a félelemtől szenvedő gyermekkel?
Semmiképp sem szabad a félelemtől szoktatással (bezárod a sötét szobába, egyedül hagyod, hadd féljen, úgyis kinövi) megszabadítani. Az így „kezelt” gyerekek általában csak súlyosabb állapotba kerülnek. Hasonló károkat okozhat a túlságos féltés is. A gyermeknek az a legjobb, ha kellő önállóságot kapnak (például barátai közé engedik őket, feladatokat adnak neki: bevásárlás, üzenetátadás, háztartásbeli segítség). A tevékeny, mindennapi életben önállóságra szoktatott kisgyerek kevésbé félősek.
További alvással kapcsolatos cikkeink:
Éjszakai műszak, avagy együttalvás a babával (1. rész), (2. rész)
Délutáni szundi
Ágyból ágyba, avagy mindent az éjszakai költözködésről
Ovi! Aludni, vagy nem aludni?
Alváshiány és az éhség
Mit csináljak, ha éjjel kitakarózik a gyerek?
Szép álmokat!
Hozzászólások