A várandósság idején a szervezetben nagy mennyiségű nemi hormon található. Már egy egyszerű menstruációs ciklus során is kisebb mértékű hangulatingadozások figyelhetők meg, pedig a hormonszint változása abban az esetben közel sem olyan drasztikus. A kicsi megszületése után a méhlepény eltávozása után 72 órán belül meredeken leesik a progeszteron és az ösztrogén hormon szintje, a prolaktin mennyisége pedig megugrik. Egy ilyen nagy hormonális változást a szervezet igen nehezen tud tolerálni.
Múló szomorúság
A "baby blues", más néven a gyermekágyi szomorúság röviddel az első pár otthon töltött napon jelentkezik. Tünetei azonban egy héten belül enyhülnek, majd hamarosan el is tűnnek. Ennyi ideig tart a szervezetnek feldolgozni a kicsitől való elválást és felkészülni az új feladatok ellátására. A jelenség nem ritka, hiszen az anyák közel 50-80%-át érinti. Tünetei lehetnek az anya túlérzékenysége, álmatlanság, ok nélküli sírógörcsök, döntésképtelenség bizonyos helyzetekben, elszigeteltség érzés és erős fejfájás.
Előfordulhat, hogy az anya e változások miatt a babára és annak igényeire is nehezebben hangolódik rá. Sokan úgy érzik ekkor, nem tudják teljesíteni anyai kötelességeiket, nem szeretik eléggé a kicsit, következésképpen nem jó anyák. Szerencsére ilyesmiről szó sincs! Ez egy természetesen bekövetkező, ideiglenes állapot mely nem az anya hibájából vagy személyiségbeli gyengeségéből adódik, hanem hormonális változások alakítják ki. Néhány hét elmúltával az anya lelki egyensúlya visszatér az eredeti kerékvágásba.
Amikor komolyodik a helyzet
A gyermekágyi szomorúság az esetek döntő többségében egy héten belül elmúlik, de legalábbis tünetei enyhülnek. Előfordulhat azonban, hogy a sírógörcsök nem szűnnek és a bizonytalanság-érzés még két hét elteltével is uralja az édesanya mindennapjait, ráadásul erősödő félelemmel vagy szorongásérzettel párosul.
Ezt az állapotot hívják posztnatális (szülés utáni) depressziónak, mely a baby blues jelenségén átesettek körülbelül 10-15%-át érinti. Utóbbival ellentétben azonban nem a hormonális változásokkal függ össze; kiváltó okaként a környezeti hatások/változások nevezhetőek meg. Éppen ezért előfordulhat az is, hogy első jelei csak a szülés utáni 1-3. héten jelentkeznek.
A szülés utáni depresszióban szenvedő nő az idő számottevő részében szomorú, túlérzékeny, kimerült, szexuális érdeklődése lecsökkent, szorong és nehezen látja el feladatait; ennek következtésben folytonos és bűntudat gyötri. Családjától és barátaitól egyaránt eltávolodik; emellett szégyelli, hogy nem látja el megfelelően gyermekét, ezért problémáit valószínűleg még a párjával sem meri megbeszélni.
Az okokról
Kutatások során kiderült, hogy az ilyen fajta depresszió kialakulásának esélye nem függ össze az édesanya életkorával és nem áll szoros kapcsolatban a hormonális változásokkal sem; a megfelelő érzelmi támogatottság hiánya azonban valós kiváltó oka lehet.
Néhány tényező, mely növelheti a betegség kialakulásának kockázatát:
korábbi terhesség során átélt szülés utáni depresszió,
az elmúlt egy évben az anyát ért nagyobb stresszhatás (közeli rokon halála, munkahelyi elbocsátás, szülési komplikációk),
párkapcsolati és/vagy pénzügyi nehézségek,
nem várt terhesség kihordása,
pszichiátriai betegség előfordulása a közeli családtagoknál (pl. mániás depresszió, skizofrénia).
Testi-lelki
Hormonális változások
A szülés után a test nagy változásokon megy keresztül. A szervezet hormon-egyensúlya megbillen és ez könnyen levertségérzéshez vagy ok nélküli hangulatingadozáshoz vezethet. A pajzsmirigy által termelt tiroxin hormon szintje a szülés után lecsökken, ami bizonyítottan depresszió-szerű tüneteket idézhet elő.
Kimerültség
Az édesanya a szülés utáni napokban ritkán tudja kellően kipihenni magát a kórteremben megforduló látogatók, a kórházi rutin és a gyermek etetése mellett; otthon pedig több feladat vár rá, mint amit egyedül, egy újszülött mellett el tud végezni. A hónapokig tartó alváshiány, valamint a feladatok elégtelen ellátásának érzése a hangulatingadozással együtt végül depressziót eredményezhet.
Érzelmi élet
A terhesség során történhetnek olyan váratlan események, melyek folytán a szülők kénytelenek eltérni a tervezett menetrendtől. Ha a baba korábban születik a jósoltnál vagy a szülés után hosszabb ideig a kórházban kell maradnia, a párnak át kell alakítania napirendjét, mely feszültségeket szülhet, nem is beszélve a kicsi korai érkezése okozta aggodalomról.
A szülőket komoly lelki sokként érheti, ha az újszülöttnek napokig vagy hetekig kórházi ápolásra van szüksége; így nélküle kell hazatérniük. Ilyen esetben az anya hajlamos önmagát okolni a kialakult helyzetért még akkor is ha a terhesség során minden előírást, jó tanácsot megfogadott és betartott.
Támogatás
A depresszió kialakulásának legfőbb (és legkönnyebben kivédhető) oka a fent említettek mellett a szeretetteljes támogatás hiánya. Nem csak a várandósság idején van nagy jelentősége egy segítő társnak vagy jó barátnak, akivel a kismama megoszthatja érzéseit és félelmeit, hanem a szülés utáni hónapokban is az egyik legfontosabb, hogy érezze, nincs egyedül.
A nő elhagyatottnak, magányosnak érezheti magát, amíg férje dolgozik, hiszen az újdonsült apuka nem maradhat otthon hetekig családjával. Ráadásul gyakran a barátok és családtagok sem akarják felesleges látogatásaikkal megzavarni az fiatal család életét.
Az anyának azonban társaságra, alkalmanként pedig segítségre van szüksége. Mindenkinek más és más igényei vannak, így senki sem várhatja el, hogy környezete a ki nem mondott vágyai szerint cselekedjen. Vannak, akik szeretnék először egyedül kipróbálni, hogyan boldogulnak szülőként; mások azonban a legnagyobb melankóliával fogadják, ha magukra maradnak egy teljes napon keresztül.
A legjobb amit tehet az újdonsült anyuka, ha tudatja környezetéel az igényeit. Ha arra van szüksége, megkérhet valakit, aki közel áll hozzá, hogy segítsen ellátni a mindennapi feladatokat; ha pedig csak egy kis társaságra vágyik, áthívhatja kedves ismerőseit, hiszen ki ne menne szívesen babanézőbe?! Egy jó beszélgetés és forró tea vagy hideg limonádé máris sokat javíthat a közérzeten.
Mindezek mellett könnyen beárnyékolhatja a szülői önbecsülést az a tévhit, hogy egy édesanya a gyermek megszületésétől kezdve ösztönösen tudja, hogyan kell bánni az újszülöttel. Fontos megérteni, hogy az anyaság nem egy veleszületett képesség, amit szükség esetén előkaphatunk a tarsolyból; ezt is mint olyan sok mást szintén tanulni kell. Ennek legjobb módja, ha az anyuka tanácsot kér gyakorló anyáktól. Legyen az a saját édesanyja, vagy többgyermekes nők, akikkel a kórházban ismerkedett meg, esetleg fórumok lelkes szájber-anyujai; biztos lehet benne, hogy tudnak majd jó ötletekkel, praktikákkal szolgálni.
Ha felmerül a gyanú
A baby blues a szülés utáni első hetekben egy igen általános jelenség. Arra utal, hogy a szervezet még nem tért magához az elválás okozta sokkból. Ha azonban tünetei hetek múltán sem enyhülnek, előfordulhat, hogy depresszióval állunk szemben. Ilyen esetben érdemes szakértő segítségét kérni.
A posztpartum depresszióra utaló legfőbb jelek:
a baby blues tünetei egy hét elteltével sem múlnak, hanem inkább erősödnek,
1-2 hónappal a szülés után erős depresszió jelentkezik, melyet dühkitörések kísérhetnek,
a mindennapi feladatok ellátása nehézségekbe ütközik, ami állandósuló bizonytalansághoz vezet,
az anya sem önmagáról, sem gyermekéről nem tud megfelelően gondoskodni, ezért bűntudatot érez, mely folytonos szomorúságban nyilvánul meg,
nagyon fél, hogy fájdalmat okoz a babának, ezért pánikba esik, ha a kicsivel kettesben kell otthon maradnia,
felmerül benne az önbántalmazás, esetleg öngyilkosság gondolata,
előrehaladott állapotban nem kizárható a baba bántalmazása sem.
Ha felmerül a depresszió gyanúja, azt vegyük komolyan és ne tituláljuk az újdonsült anyuka szeszélyeinek, hiszen a betegség akár súlyosbodhat is! Szerencsére ma már idejében diagnosztizálva gyógyszerekkel vagy terápiával kezelhető.
Hozzászólások