Kihalófélben van a mesekönyv?
Egyre több szülő menekül az árammal ellátott bébiszitterekhez, azaz ülteti le gyermekét a tévé vagy számítógép elé mesét nézni. Mindeközben a régi, jól bevált mesekönyves olvasás, összebújás egyre kisebb teret kap: a brit felmérés szerint az ottani szülők egy részének még csak mesekönyve sincs otthon, s csak a gyerekek 7 százalékának mesélnek minden este rendszeresen. Az ok a szülők bevallása szerint leginkább az időhiány, de a szülők majd' 10 százaléka túl feszültnek érzi magát a meséléshez. Úgy tűnik, a gyerekek is alkalmazkodnak a szép új világhoz, a felmérésből ugyanis az is kiderült, hogy a gyerkőcök egyre kevésbé igénylik a meseolvasást: csaknem felük inkább tévét néz, vagy számítógépes játékkal tölti el az időt.
Ha érdekel ez a téma, ajánljuk figyelmedbe a következő bejegyzéseinket:
Vége a civilizációnak, ha nem tanítjuk kézzel írni a gyerekeket?
Neten nőtt nemzedék
Médiafogyasztási és olvasási szokások
Irányelvek TV-nézéshez
Miért nem olvas a gyerek?
A túl sok mesenézéstől agresszívvá válik a gyerek
Vekerdy Tamás pszichológust kérdeztük, milyen hátránya származhat abból a gyerekeknek, hogy ha tévés mesével váltják fel otthon az esti meseolvasást:
"Mesét azért fontos egyrészt a szülő saját fejéből, másrészt könyvből mesélni a gyereknek, mert meseolvasás közben a gyermek belső képeket készít a meséhez. Ezt még látni is lehet rajtuk, egy idő után nem a mesélőre koncentrálnak, hanem a belső mozira. Belső képeket készíteni pedig feldolgozást jelent, ezért vigasztal, old a mese, ilyenkor a gyerek relaxált állapotba kerül, még a láza is lemegy olykor. A mese emellett olyan dolgokról beszél vele, amiről más nyelven nagyon nehéz: hogy vannak szorongató dolgok az életben, melyeket le lehet küzdeni, van élet és halál, jó és rossz. Ha odaültetik a tévé elé (ami a szülő részéről egy érthető igény egyébként, hiszen pihenni szeretne), akkor a gyermek nem tud különbséget tenni a külső és belső kép között, akkor csak csüng a külső képen, miközben a testi mozgása leáll, a belső képkészítés pedig blokkolódik, vele együtt pedig a feldolgozás is. A mozgás és a feldolgozás hiánya miatt történik meg az, hogy a legszelídebb mesét néző gyermek is agresszív lesz egy idő után."
Rá kell kapniuk a gyerekeknek a mesehallgatás ízére
A mesélésre nagyon nagy szükség van, ahogy a játékra is, mégis látni az óvodában, hogy a gyerekek sem játszani, sem mesét hallgatni nem tudnak. Rá kell kapniuk az ízére, hogy milyen jó történeteket hallgatni, hiszen ez élő kíváncsiság bennünk, ezért járunk moziba, színházba, ezért olvasunk regényeket. Sok gyerek mégis a tévéhez és a számítógépes játékhoz van szokva, és meseolvasásnál nem tudja követni a cselekményt. Őket is vissza lehet vezetni a mese világába, először azzal, hogy a saját napjának mozzanatait meséljük vissza nekik.
Milyen mesét meséljünk?
A szülők egy része nincs tisztában azzal, hogy minden életkorban másfajta mesélésre van szüksége a gyerekeknek, van egy fokozatosság benne. Már a másfél-kétéves gyermeknek is mesélhetünk, a saját napjának történéseit, mozzanatait idézhetjük fel, később megtehetjük ugyanezt egy kis medvebocs történetébe átültetve. Ezután következnek az állatmesék, majd 4-5 éves kortól a tündérmesék.
A már olvasni tudó gyermeknek is felolvashatunk regényeket, nem kell attól tartanunk, hogy ezzel elvesszük a kedvét az olvasástól. Ellenkezőleg! Az igazi mesélés pedig az, amikor a szülő nem könyvből olvas a kisgyermeknek, hanem a saját fejéből akár kitalált, akár ismert mesét.
Forrás: Life
Szereted a meséket? Szívesen olvasnál róluk többet? Ajánljuk figyelmedbe a következő mesés bejegyzéseinket:
Mi a mese?
Miért fontos a mesélés?
Milyen a jó mese?
Mesélj minden nap!
10 perc - csak ennyi kell egy meséhez
Mesepszichológia
Mi leszel ha nagy leszel? A mesék hatása...
Valóra vált mesék
Hozzászólások