1. tévhit: A terhességi cukorbetegségnek nincsenek tünetei, csak a vércukorszint mérésével állapítható meg
A kórkép az esetek többségében az első és a harmadik trimeszter során egyébként is gyakori fáradékonyságon és levertségen kívül semmilyen panaszt nem okoz, esetenként azonban felismerhetőek a cukorbetegség kórjelző tünetei. Ilyenek a megnövekedett folyadékigény, a gyakoribb vizeletürítés, a bőrviszketés, a húgyúti- ill. a gombás fertőzések.
2. tévhit: A GDM csak azoknál fordul elő, akiknél a családban volt cukorbeteg
A cukorbetegségre való hajlam tény, hogy öröklődhet a családon belül, azonban igen sok olyan cukorbeteg van, akinek sem a szűk, sem a tágabb családjában nem fordult elő a betegség. Különösen igaz ez a terhesség alatti cukorbetegségre, hiszen ez az állapot a hormontermelés megváltozásának tudható be. A terhességi cukorbetegség gyakorisága persze szorosan összefügg a mozgásszegény életmóddal, az egészségtelen táplálkozással és az elhízással, mondhatni ezen tényezők befolyásolják leginkább a kialakulását.
A terhesség folyamán a cukortolerancia romlása egy teljesen normális, természetes folyamat, amit a szervezetedben az inzulinnal ellentétes hatású hormonok (ösztrogének, kortizol és a HCG, vagyis humán-chorio-gonadotropin) termelődésének növekedése okoz. Az idő előrehaladtával ez az arány egyre meredekebben nő, ami azt jelenti, hogy pl. a 27. hétre már kétszer, a 36. hétre pedig 3-4-szer annyi inzulint kellene termelnie a szervezetednek a cukoranyagcsere egyensúlyának biztosítására, mint a terhességen kívül. Ha ezt a megnövekedett igényt nem tudja a szervezet önállóan kielégíteni, akkor lép fel a szénhidrát-anyagcsere zavara, és alakul ki a terhességi diabétesz.
3. tévhit: Akinek terhességi diabétesze van/volt, később cukorbeteg lesz
A terhességi cukorbetegségben szenvedő nőknél nagyobb a II. típusú diabétesz kialakulásának kockázata a későbbiekben (15-20 év múlva), azonban a gyermekágy befejeztével, az ideális súly visszanyerésével és megtartásával, a rendszeres testmozgással, tudatos életmóddal ez az esély hatékonyan csökkenthető.
4. tévhit: A terhességi cukorbetegségben szenvedő anyák gyermekei gyakran koraszülöttek vagy fejlődési rendellenességgel születnek
Ha a cukorbetegség megállapítása túl későn következett be, esetleg kezeletlen (vagy nem megfelelően kezelt) diabéteszes kismamával állunk szemben, már a beágyazódás is gátolt, a torz képződés vetéléssel végződhet, a fejlődési rendellenességek aránya 4-6-szoros lehet, ill. a koraszülési gyakoriság is magasabb.
Mind az I-es, a II-es és a gesztációs típusú cukorbeteg kismamáknál gyakrabban kell ellenőrizni a méhlepényfunkció-zavart, hiszen a méhlepény vérellátása a terhesség utolsó trimeszterében akár kritikussá is válhat (mert a nem optimális kezelés miatt a kismedence és a méhlepény erei meszesedhetnek). A jól kezelt diabétesz mellett a fejlődési és a születési rendellenességek mértéke elhanyagolható, az esetek kis százalékában előfordulhat a szívet, a központi idegrendszert, a csontrendszert, az emésztőtraktust, a húgy- és ivarszerveket érintő elváltozás.
Hangsúlyoznánk azonban, hogy az esetek többségében a gesztációs cukorbetegség speciális diétával, sok mozgással, tudatos étrenddel jól kezelhető, csak ha így nem sikerül a megfelelő vércukorszint elérése, akkor indokolt az inzulin adásának elkezdése.
5. tévhit: A terhességi cukorbetegség egyszerű diétával kezelhető
A terhességi diabétesz során mind az anyai, mind pedig a magzati károsodás veszélye fokozott, ezért rendszeres és intenzív diabetológiai szakellátást igényel. A vizsgálati eredmények függvényében a dietetikus speciális, személyre szabott étrendet ír elő, amelyet a folyamatos kontrollvizsgálatok eredményeit figyelembe véve módosíthat A diéta általában könnyen betartható, mégis sok odafigyelést igényel. Ezen kívül gyakran edzésterv-javaslatot is kap a kismama, ami főleg kontrollált kismamatornát és friss levegőn történő sétát ír elő.
6. tévhit: A diéta során csak a szénhidrát- és a cukorfogyasztásra kell odafigyelni
A húsokat és a sajtokat általában magas tápérték- és fehérjetartalmuk miatt fogyasztjuk, azzal a feltételezéssel, hogy ezek nem hizlalók, ellenben a magas szénhidrát tartalmú ételekkel. A szénhidrátok és a fehérjék grammonként 4 kcal-t tartalmaznak, míg a zsírok 9 kcal-t. Ebből adódóan nem elég arra figyelni, hogy a szervezet csak szénhidrátból fogyasszon kevesebben, a zsírokra is érdemes odafigyelni, hiszen nagyon sok felvágottban és sajtban nagy mennyiségben vannak jelen.
7. tévhit: A diabetikus élelmiszereket korlátozás nélkül fogyaszthatják a GDM-es kismamák
A diabetikus készítmények elsősorban abban különböznek a normál változatuktól, hogy cukortartalmuk nem szőlő- vagy répacukorból, hanem gyümölcscukorból áll, nem pedig abban, hogy kalóriatartalmuk lenne csökkentett, így fogyasztásuk elsősorban a vércukorszint egyensúlyban tartásához járul hozzá.
Egyes üdítők feliratai is megtéveszthetik a vércukorszintjüket egyensúlyban tartó diabéteszeseket. Gyakran a „hozzáadott cukortartalom nélkül" készült üdítőitalok is tartalmaznak cukrot (gyümölcscukrot), amelyek a kalóriák szempontjából leggyakrabban semmiben sem különböznek a répacukor felhasználásával készült társaiktól. Ezek korlátlan fogyasztása tehát indokolatlan hízást eredményez, ami pedig újabb kockázati tényező a későbbi II. típusú cukorbetegség kialakulásához.
8. tévhit: A GDM-es kismamák magzata a méhlepényen keresztül túlzott mennyiségű cukrot kap, ezért a fejlődési rendellenességeken kívül a magzati cukorbetegség kockázata is nagy
Az I. és II. típusú cukorbetegségben szenvedő kismamáknál az öröklődés esélye 1-2%-os, a papa betegsége esetén 7% körüli. Mindkét szülő betegsége esetén ez az arány akár 35-40% is lehet, de hangsúlyozzuk, ez nem vonatkozik a GDM-es kismamákra! Náluk az öröklődés esélye elhanyagolható, sőt, gyakorlatilag ha a családban nem fordult elő korábban hasonló betegség, akkor szinte elenyésző.
Egyébként mind a cukorbeteg, mind pedig a GDM-es nők megfelelő terhesség alatti gondozással, a szénhidrát-anyagcsere időbeni rendezésével, a terhesség során közel normális szintű vércukorértékek megtartásával csaknem azonos kockázatot vállalnak az egészségesekkel.
Érdekesnek találtad írásunk? Olvasd el cikksorozatunk többi részét is!
Tévhitek a várandósságról I.
Tévhitek a várandósságról III.
Tévhitek a várandósságról IV.
Hozzászólások