Beszélni tanul a baba II. rész

A szavak lassan mondatokká alakulnak

Ha egy anyát megkérdezünk, mi volt gyermekének első szava, nem mindig tudja a választ. Amit szónak vél, gyakran csak gagyogás, de előfordul, hogy nem meri szónak nevezni azt a különös hangsort, amit egyedül csak ő ért.

A gyermek által használt hangsorok akkor tekinthetők szavaknak, ha jelentést sűrítenek magukba. Már nyolc hónapos kortól megfigyelhető két szótag összerakása: ma-ma, ba-ba, amelyet a felnőttek szóként értékelnek, s megerősítenek: Igen, itt a mama, tessék, tied a baba. A csecsemő összekapcsolja a szót a szituációval, és rájön, ha a baba hangsort mondja, megkapja a babát. A két szótag értelmet nyer.

A felnőttek is igyekeznek alkalmazkodni a gyermek hangkészletéhez, és sajátos szavakat használnak, amikor a gyermekhez beszélnek. Ezek az úgynevezett dajkanyelvi szavak, amelyeket a baba is szívesen ismétel: pápá, papi, dádá, pipi.

Az egyéves gyermek egyre többet ért meg abból, amit mondunk neki. Tudja, mit jelent a nem, a kukucskáló játéknál huncutul mosolyog a kendő mögül, a tapsi-tapsinál nyújtja a kezét. Másfél évesen megmutatja a kért játékot, néhányat színes képről is fölismer közülük.

Az első megnevezések úgynevezett szómondatok, mert a gyermek egész szituációt fejez ki velük anélkül, hogy több szót egymás után rakna vagy ragozna. Például az autó szót különböző helyzetekben más-más hanglejtéssel ejti, s ennek alapján a felnőtt értelmezni tudja, amit a gyermek ki akar fejezni.

A nyugodt, ereszkedő dallamú autó azt jelenti: Ez egy autó. Ugyanez kiáltásszerűen: Hallom, jön egy autó. Elnyújtott kiejtéssel: Kiesett az autó kereke.

A felnőtt, aki a gyermekkel együtt éli át az adott helyzetet, helyesen teszi, ha helyette is megfogalmazza a teljes mondatot: Igen, ez egy autó, látom, kiesett a kereke.

A gyermek a kérdésekre is szómondattal válaszol. Az apa látja, hogy kislánya hiába próbálkozik a doboz kinyitásával, és megkérdezi: Segítsek? A gyermek válasza: Ma-ma. Jelentése: Inkább a mama nyissa ki.

A szómondatok időszakában kevés cselekvést kifejező szót lelhetünk fel a gyermek szókincsében. Inkább a hangsúlyos szókezdő szótagot, az igekötőt használja: ki = menjünk ki, le = leesett, el = elgurult, elment.

Megfejtendő táviratok

Van olyan kisgyermek, aki másfél-két éves korában mindössze húsz szót használ, van, aki kétszázat. Amikor egy-egy új szót megtanul, még nem ismeri a teljes jelentését: vagy túl szűk, vagy túl tág értelemben használja. Összekapcsol szavakat, ám a toldalékok (ragok, jelek) még hiányoznak. Távirati stílusban beszél, de a mondat szórendje gyakran megfelel a felnőttnyelvi változatnak. Maci bele tütü = a macit beletettem az autóba.

A nyelvi elemeket nem egy időben kezdik használni a gyerekek, de sorrendjük azonos. Legelőször a tárgy ragja jelenik meg, ezt követi a ba-be rag, (ez a ban-ben ragot is helyettesíti), majd a birtoklás tényének kifejezése: az apáé, enyém, kezem, füle formák.

A kétéves gyermek még keveri az igeragokat, és a többi nyelvtani elem használatában is lehetnek hibák, de ezek a fejlődés természetes velejárói. Enyém cipő, lapátval, majomot, nem kimegyek, trolibuszi, elfújik. A melléknevek közül néhány fizikai tulajdonságot (hideg), színt (piros, sárga) nevez meg.

Két- és hároméves kor között tapasztalható a leglátványosabb fejlődés a gyermek beszédében. Ekkor jelennek meg a több szóból álló, a nyelvi szabályoknak nagyjából megfelelő módon alkotott mondatok. Egyre pontosabban érti a beszédet, szívesen tanul új szavakat, ritmusos verseket. Az új nyelvi elemek tanulásának és gyakorlásának jó eszköze az utánzás. A gyermek leginkább olyan szavakat és mondatokat utánoz, amelyek nem teljesen ismeretlenek számára.

Négyéves korára a kisgyermek folyamatosan beszél, társalog, kérdéseket tesz föl. Elkövet hibákat, talán a kiejtése sem tökéletes, de jól, alkotó módon, ötletesen használja a beszédet, elsajátította az életkorának megfelelő beszédviselkedést.

A fejlődés természetesen tovább folytatódik a beszéd és a nyelv minden területén, de az alapok az óvodáskor végére szilárdan állnak.

A gyerek beszélni tanul

A gyerek első szava alighanem a papa vagy a mama lesz, lehet, hogy éppen azokban a napokban, amikor elfújja a gyertyát az első születésnapi tortán. Ettől kezdve nagyjából havonta két-három új szót sajátít el. Kétéves korára már gond nélkül képes összefűzni a szavakat, és szókincse hozzávetőleg kétszáz szóból áll.

Mivel tudjuk elősegíteni a beszédtanulást?

Beszélgessünk vele!

Kapjon helyet közös játékainkban a képeskönyv és a rímes mondóka!

Hallgassuk érdeklődéssel, amit mond, és próbáljuk megérteni!

Ne gügyögjünk vele, így gyorsabban tanulja meg a szavak helyes kiejtését!

Beszéljünk minél érthetőbben és egyszerűbben: Tedd a kockára az autót! Ezt könnyebben megérti, mint azt: Próbáld meg felrakni ezt a szép piros autót arra a zöld kockára!

A mamának is helyesen kell beszélni!