Az 1980-as évek elejével elterjedő ultrahang-vizsgálatok során derült ki, hogy sokkal több terhesség indul ikerterhességként, mint ahány ikerpár végül megszületik. Az esetek többségében az egyik iker még a terhesség első szakaszában elhal és nyomtalanul felszívódik, ezért is hívják a kórképet eltűnő iker szindrómának (angolul: vanishing twin syndrome).
Milyen gyakori?
Arra, hogy milyen gyakori az eltűnő iker szindróma, elég változatosak az adatok, ami biztos viszont, hogy a mesterséges fogantatás esetén gyakoribb, egyes statisztikák szerint az így megszületett csecsemők 10-15 százalékának volt ikertestvére.
A témával először foglalkozó, 1986-ban készült kutatás ezer, a korai ultrahang felvételek alapján ikerterhességnek indult várandósságot követett. Eredmények szerint a terhességek 21,9 százalékánál az első trimeszterben egy magzat eltűnt, a felszívódás egypetéjű ikreknél gyakrabban fordult elő.
Egy másik vizsgálat szerint a várandósság 8. hetében a terhességek 3,3-5,4 százaléka ikerterhesség, az egyik iker az esetek 21-30 százalékában eltűnik.
Egy amerikai nőgyógyász, Patricia J. Sulak ugyancsak 1986-os vizsgálatának érdekessége, hogy igazolta: nem csak két iker közül szívódhat fel az egyik a várandósság során. Az is előfordulhat, hogy négyes ikerterhességből végül csak egy baba születik meg. Kutatásuk eredményét úgy kommentálták, hogy a viszonylag magas felszívódási ráta - az ő eredményeik szerint minden 8. ikerterhességnek indult várandósságból egy vagy több magzat eltűnt - rávilágít, hogy a méhben nagy küzdelem zajlik a térért, táplálékért és egyéb feltételekért.
A méhlepény őrzi az eltűnő magzat nyomát
Az eltűnő iker jelenség a szülészek számára már az ultrahangos felvételek előtt is ismert volt. A nyolcadik hét után, de még az első trimeszterben elhaló magzat maradványa, "múmiája" ugyanis sokszor jól kivehető a méhlepényre papírvékonyan rátapadva. A néhány centis magzat szó szerint mumifikálódik ilyenkor, ugyanis a szöveteiben lévő víz felszívódik.
A magzat elhalását a legtöbb esetben a nem megfelelő beágyazódás, fejlődési vagy kromoszóma rendellenesség okozza. Ezt támasztja alá, hogy a leggyakrabban a nyolcadik hétben, a szervfejlődés kezdetekor tűnik el a nem életképes iker.
A jelenség gyakoribb az idősebb, 30 év feletti nőknél, akiknél gyakrabban fordul elő, hogy egyszerre több petesejt is megérik.
Ha az iker az első trimeszterben szívódik fel, és nem készült a 8. hét előtt ultrahang felvétel, a kismama sokszor nem is szerez tudomást a másik magzatról, ugyanis - a normál vetéléssel ellentétben - ilyenkor a magzat elvesztése sokaknál nem jár vérzéssel, az egészségesen fejlődő embrió fenntartja a nő hormontermelését. Vannak azonban, akiknél enyhe vérzés, hasi görcsök, derékfájás kíséri az egyik iker elvesztését.
Ha a 2. vagy 3. trimeszterben történik az iker elhalása, az mind az anyára, mind a másik magzatra nézve komoly veszélyt jelenthet. Egyrészt idő előtt beindulhat a szülés, valamint kialakulhat fertőzés. Másrészt a másik babánál megnő a cerebrális parézis valamint a veleszületett bőrhiány (cutis aplasia) kockázata. A cerebrális parézis azon gyermekkori fejlődési rendellenességeknek az összefoglaló neve, amelyek az élet első néhány évében jelentkeznek, és negatívan érintik a gyermek mozgáskoordinációs képességeit.
Pszichés hatás
Ha a szülők tudnak róla, hogy terhesség ikerterhességként indul, és a várandósság alatt az egyik magzat felszívódik, érzelmileg megviselheti őket. Az eltűnő iker szindróma kihathat az életben maradt gyermekre is. Egy olasz vizsgálat szerint a szülők hozzáállása az ilyen gyermekhez más, mint normál esetben. A gyermeket erősnek, sebezhetetlennek tartják, így a túlgondoskodás, túlaggódás annak ellenére kevésbé jellemző, hogy a gyerekek sokszor szenvednek motoros, mozgásos zavaroktól.
Forrás: Origo
Ikrekkel foglalkozó bejegyzéseink:
Jóból is megárt(hat) a sok!
Étkezési útmutató több babára komponálva
Egyre több a születési rendellenesség ikreknél
Ötös ikrek születtek!
Hogyan öltöztessük az egypetéjű ikreket?
Az élet 14 gyermekkel
Hozzászólások